KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Odegnál Róbert: Rév – A hívó

Brutális trip

Mersich Gábor

Hosszú évek kínkeserves próbálkozásai után megszületett az új magyar művészi képregény.

 

A – legjobb francia hagyomány alapján – keményborítós album Philip K. Dick kifacsart logikájú írásaira emlékeztető történetének főszereplője egy úgynevezett hívó, más szóval lencse – egy amolyan látnoki képességekkel megáldott-megvert ember. „Egy jövőbeli sámán”, polgári nevén Colm Varela. Képességei különféle tudatmódosító szerek által kelnek életre: révületében tudata fényérzékeny papírlapokba égeti a jövőből felrémlő képeket. E képekből kell(ene) összeállítania, mi is történik majd valójában. A kérdés csupán az: el tudja-e dönteni, létezik-e, és ha igen, melyik a tudaton kívüli valóság, és mi az elme – és a szer – gonosz játéka.

Mindjárt a kezdésnél feltűnik egy figura, „a vermek ura”. Nem tudni, flashback-e vagy csupán álom; a gyermekkorból itt rekedt mumus, vagy egy hagymázas rév-rémkép. Nem tudjuk, és hősünk sem, hogy mit akar, amikor ezt hajtogatja: „Hozd el nekem!”. Mágikus szavak. A történet egyik kulcsfigurája, fontos ponton lép (köz)be újra, miután ipari hulladékból és szemétből felépítette önmagát. Rozsdás gólem. (A jiddis hagyomány szerint a prágai gettóban elrejtett rettenetes erejű agyagmonstrum, akit a rabbi úgy kelt életre, hogy a homlokára vési az igazság jelét.) A „rozsdást” a félelem hozza elő. De talán nem is a hívó saját félelme ő, hanem egyfajta kollektív félelem megtestesülése. Mert más szereplőkkel együtt a hívó is megkapja a maga „istenítéletét” (olyan drog, melyet kivégzéshez használnak; hatására az embert saját félelmei és szorongásai fojtják meg), s míg a többiek belehalnak, őt megmenti a megidézett rém.

Talán éppen ezért „hívó”: semmi sem csak a sajátja, hanem mindannyiunk közös jövőjét, érzéseit képes előhívni. De tud-e ezzel valamit kezdeni?

Odegnál képregényének sötét és cinikus humorára jellemző, hogy ebben a jövőbeli világban az ilyen képességű emberek piackutató cégeknél dolgoznak, prognózisokat készítenek. „Természetesen” szer hatása alatt. A nagy cégeknél tiszta, minőségi anyag jár (TaroT®), míg a kispénzűeknek be kell érniük a koszos, felütött cuccal (Nectar®). A sztori belső logikája is amolyan elfuserált trip módján építkezik.

És mint ilyen, a történet a képi világával, t(r)ipográfiájával (van, ahol készakarva olvashatatlan a szöveg, néhol logók illetve tag-ek, graffiti-motívumok jelennek meg) együtt tökéletes egységet alkot. A fekete dominál, ebből tűnnek elő, majd hullanak vissza a tárgyak, a szereplők. Nincsenek a „hagyományos” képregényekre jellemző élesen elválasztó keretek – itt az oldalak sajátos belső kompozíciós és színdramaturgiával élnek, ami első látásra néha össze is zavarja az egyszeri olvasót. Ez nem baj, viszont az egy kicsit zavaró, hogy az egész képregény éppen egy árnyalatnyival sötétebb lett a nyomdában, mint amilyenre az alkotó szánhatta. Ugyanis rengeteg apró, mívesen megmunkált részlet alig kivehető a nagy sötétségben. Sebaj, böngészni kell!

Építészeti háttere brutálisan anyagszerű, monumentális és nyomasztó. Míg Gotham City házain a vízköpők a kreatívan rémisztgető gótikából erednek, itt az épületek és az azokat díszítő szobrok a XX. századi totális diktatúrák sivár vigasztalanságát hordozzák magukon. Egy kicsit a Szárnyas fejvadász, egy kicsit az Alient tervező H. R. Giger vizualitása köszön vissza.

Koszos, karcos, nyomasztó világ.

A történet belső rendszere megengedi az apróbb-nagyobb ugrásokat, és a karakterek kidolgozatlansága is „a kevesebb több” elve alapján működik. Az olvasó rákényszerül, hogy maga pótolja ki a hiányzó részeket. Így lehet, hogy többszöri olvasásra is újabbnál újabb, valóban megvilágosodás-erejű felismerések birtokába juthatunk.

A mű egy trilógia első darabja. Várjunk hát türelemmel.

 

 

Odegnál Róbert: Rév – A hívó. Vad Virágok Könyvműhely. www.rev-kepregeny.hu

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8545