KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó emberig

Roboz Gábor

Blood Father – amerikai, 2016. Rendezte: Jean-François Richet. Írta: Peter Craig és Andrea Berloff. Kép: Robert Gantz. Zene: Sven Faulconer. Szereplők: Mel Gibson (John Link), Erin Moriarty (Lydia), William H. Macy (Kirby), Diego Luna (Jonah). Gyártó: Wild Bunch. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 88 perc.

 

Manapság már nem megy eseményszámba, ha újabb őszülő amerikai mozisztár hősködik egy akciófilmben, különösen, ha az illető ezzel a műfajjal futott be. Mel Gibsonnak a Börtönregény után megint időszerű volt egy keményfiú-főszerep, és Jean-François Richet ideális jelölt volt a rendezői posztra, a francia iparos húszéves karrierje során készített kétrészes gengszterfilm-eposzt (Halálos közellenség) és idétlen nyári vígjátékot (Egy őrült pillanat) egyaránt. A helyszín ezúttal is a poros új-mexikói határvidék, de a mostani történet főhőse egy visszavonult ex-bűnöző: a minden szempontból kudarcot vallott férfival felveszi a kapcsolatot évek óta nem látott kamaszlánya, aki magára haragított egy csapat drogkereskedőt, így együtt lesznek kénytelenek menekülni.

A forgatókönyvet az adaptálásban rutinos Peter Craig írta (Andrea Berloff-fal) saját regénye alapján, és érezhetően az a belátás munkált a háttérben, hogy a gyakori helyszínváltásokra épülő hajszasztorit a főhősök viszonyának árnyalásával lehet valamelyest feldobni. Ez sikerült is: az alkotók a nyafogós csitri kliséjének újrahasznosítása helyett strapabíró és időnként pimasz lányt raktak az apa mellé, (fekete) humorral átszínezett kapcsolatuk a film motorja. A rendező egyébként nem diktál eszelős tempót, és a túlzásoktól ugyanúgy megkíméli a közönséget, ahogy az emlékezetes akciójelenetektől, így bármennyire is jó Gibson és szórakoztató ez a bő nyolcvan perc, Az utolsó emberig címről a magyar nézőknek valószínűleg továbbra is inkább a Walter Hill-mozi fog beugrani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13006