KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Transamerica

Hungler Tímea

Transamerica – amerikai, 2005. Írta és rendezte: Duncan Tucker. Kép: Stephen Kazmierski. Zene: David Mansfield. Szereplők: Felicity Huffman (Bree), Kevin Zegers Toby), Fionnula Flannagan (Elizabeth), Elizabeth Pena (Margaret). Gyártó: Belladonna Production. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Lett légyen homo-, bi- vagy transz-, az átlagostól eltérő szexuális orientáció taglalása mindig is vesszőparipája volt a filmeseknek. A témával foglalkozó mozik tanulsága leggyakrabban ugyanaz, és összefoglalható a „te is más vagy, te sem vagy más” örök igazságában – nem kivétel ez alól Duncan Tucker Transamerica című filmje sem. Az említett opusz mégsem tekinthető politikailag korrekt tucatárunak, mely nem csupán a film szellemes párbeszédekkel tarkított forgatókönyvének, de a főszerepet alakító „született feleségnek”, a színészi teljesítményéért Golden Globe-díjjal jutalmazott Felicity Huffmannak is köszönhető.

A színésznő által megformált karakter, Bree transzszexuális nő, vagyis olyan biológiai értelemben vett férfi, akit női lélekkel vert/áldott meg a sors – teljes átalakulásának épp a közepén tart: lelkileg már majdnem készen áll, a végleges korrekciós műtét, ivarszerveinek eltávolítása azonban még várat magára.

Gondos sminkelés és öltözködés, hangképzés, állandó pszichoterápia, no meg az új életre való izgatott készülődés teszik ki hős/nőnk mindennapjait, aki művelt, diplomás, életszemléletét tekintve pedig kicsit konzervatív: kifejezetten kedveli és elvárja, hogy a társkapcsolatokban minden, a hagyomány szerint a nőknek kijáró figyelmet és tiszteletet megkapjon a másik nemtől.

A múlt azonban kísért – egy szép napon kiderül, hogy ifjúsága egyetlen „leszbikus” kilengésének következményei is voltak: fia született (Kevin Zegers), aki éppen arra vár, hogy apja – tekintettel a rokoni kötelékre – kihozza a New York-i fogdából, ahová kábítószer birtoklásért és prostitúcióért került.

A mozi címe tehát kettős értelemben veendő – nem csupán Bree transzformációjára utal, de arra az Amerikát átszelő útra is, melyet az anya/apa és fia egy klasszikus filmes zsáner, a road movie keretein belül tesz meg Los Angeles felé tartva.

A film báját a lelki tapogatózás, a másik kóstolgatása, a formálódó viszony adja – a helyzet mindkét főszereplőnek új, a fiú ráadásul dezinformált, sem azzal nincs tisztában, hogy az úton mellé szegődött nő eredetileg férfi, sem pedig azzal, hogy biológiai értelemben véve az apja.

Duncan Tucker Transamericája az emberi kapcsolatok bonyolultságáról, a biztosnak hitt határok képlékeny voltáról, a sebezhetőségről, a társigényről szól, no meg azon eleget nem hangsúlyozható üzenetről, mely mindezeket közös nevezőre hozza: „te is más vagy, te sem vagy más.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8611