Láttuk még

Úton hazafelé

Bíró Péter

A kötelesség egy időre a városba szólítja a családot. Elhagyják hát szép tanyájukat, a gyerekek pajtásait, a két kutyát és a macskát pedig a szomszéd farmerre bízzák. Egy idő után az állatok úgy döntenek, ha nem jönnek értük, elindulnak maguk hazafelé.

Az út során a kutyák férfiasan tökéletesek, a macska nőies, időnként nyafog, de remekül ért a halfogáshoz. Mindhárman magától értetődő módon oldják meg a forgatókönyv által teremtett kényes helyzeteket. Közben eszünkbe sem jut, hogy a kialvatlan idomárokra és az ismétlésekbe lassan beleőrülő stábra gondoljunk. Számtalan viszontagság után a film amerikai viszonyok között is tekintélyes méretűnek tűnő hepiendben csúcsosodik ki.

Gyerek és kutya együtt vagy külön-külön még nem bukott meg filmvásznon, most sem fog, annál is kevésbé, mivel a produkció mögött Walt Disney-nek, az antropomorf állatok királyának tiszteletet parancsoló árnyéka magasodik.

Ha Jack London, Eric Knight, Kipling szelleme velük, ki ellenük? Az alkotók valamennyi vonatkozó mű tapasztalatának birtokában, biztos kézzel vezénylik le ezt az érzelgős, de tehetséges másfél órát, amely üdítő, aggályok nélküli szemérmetlenséggel vágja arcunkba üzenetét, miszerint a velős csonton kívül léteznek még olyan abszolút értékek ezen a világon, mint a bátorság, a hűség, a szeretet.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1306

Cikk értékelése:

szavazat: 2172 átlag: 5.36