KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/június
BRIT BRIGANTIK
• Kovács Marcell: Véres hétköznapok Ben Wheatley
• Varró Attila: A világ tetején Brit bűnfilmek
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „A múltat kell megoldani” Kortárs történelmi filmek
• Schubert Gusztáv: Kísértet-história Kapa, Pepe és a történelem
• Huber Zoltán: Teambuilding a diktatúrában Magyar kult: Állami Áruház
• Kovács Kata: Látszik valami az arcán Beszélgetés Nagy Dénessel
• Bilsiczky Balázs: Spontán égés Beszélgetés Császi Ádámmal
INDIE AMERIKA
• Pernecker Dávid: Hö-hö-hö Mike Judge
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Horváth Eszter: Társas magány Indie Titanic
• Géczi Zoltán: Az Irgalmatlan Nővérek ultimátuma Beszélgetés Jen és Sylvia Soskával
• Sepsi László: Csak videóra Hatvani Balázs: Gingerclown 3D
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varga Dénes: Mindhalálig jazz Fitzgerald és Hollywood
BRIT BRIGANTIK
• Csiger Ádám: Milliók mozija Danny Boyle
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varró Attila: Előre a Múltba A nagy Gatsby
FILMISKOLA
• Geréb Anna: Balettbábszínházfilm Alekszandr Sirjajev, az ősfilmes
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Össze tudjuk rakni Budapestből a világot” Koltai Lajos Budapestje
FILM / REGÉNY
• Hegyi Zoltán: Újraolvasó Boris Vian: Tajtékos napok
• Horváth Eszter: Sandacsacsa és Szívtépő Michel Gondry: Tajtékos napok
KRITIKA
• Sepsi László: A legenda magányossága A nagymester
• Gelencsér Gábor: Pinceforradalom Én és te
• Barotányi Zoltán: A selejt bosszúja Elment az öszöd
BRIT BRIGANTIK
• Roboz Gábor: Antihipnózis Danny Boyle: Transz
• Kránicz Bence: Ölésre ítélve Hasfelmetsző Jack a moziban

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fekete villám

Vajda Judit

Csornaja Molnyija – orosz, 2009. Rendezte: Dimitrij Kiszelev. Írta: Dimitrij Alejnikov és Alexander Talal. Kép: Szergej Trofimov. Szereplők: Grigorij Dobrijgin (Dima), Szergej Garmas (Dima apja), Jekatyerina Vilkova (Nasztya), Igor Szavocskin (Borisz), Jekateryina Sztarsova (Sima testvére). Gyártó: Bazelevs Production. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 106 perc.

Az orosz filmipar többször bizonyította, hogy számos műfajban felveszi a versenyt Hollywooddal – lásd Az Admirálisnak a Titanickal vetekedő háborús melodrámáját vagy a Timur Bekmambetov-féle Éjszakai és Nappali őrség akciófantasyját. Részben éppen a kazah rendezőnek köszönhetjük az amerikaiaknak adott újabb csattanós orosz választ is: ő ugyanis a producere a Fekete Villámnak, ami az első, de annál frappánsabb felelet a világ másik oldalán már régóta futó, ám még közel sem lecsengett szuperhősmozikra.

A Fekete Villám (muszáj leírni az eredeti címet is: Csornaja Molnyija) ráadásul úgy használja az amerikai eredetű (szub)zsánert, hogy szervesen beágyazza a kortárs Oroszország valóságába – mintha mindig is ide tartozott volna. Az új orosz szuperhős nem születésénél fogva vagy valamely végzetes baleset okán, hanem egyrészt a jószerencse, másrészt saját döntése következtében válik az embertársait segítő kiválasztottá (vö.: a rendszerváltás utáni, új típusú „self-made-man” vállalkozókkal). S habár főhősünk és Pókember sorsa közt számos párhuzam fedezhető fel (mindketten csóró diákok, akik egy családi tragédia miatt határoznak úgy, hogy felvállalják a szuperhős státuszt, ezenkívül még itt van a szeretett nőért folyó harc motívuma is), elsőre nem sokaknak tűnik fel: Gyima nem száz százalékig orosz hős.

Ennek fő oka egyben a mű legfontosabb különbsége az amerikai superhero-filmekhez képest: a Fekete Villám alkotói egyrészt élesen elválasztják a szuperhőst és szuperképességét (nem a testén belülre, hanem azon kívülre helyezik), másrészt egy olyan eszközt választanak, ami tipikusan orosz: a magát virágkihordónak álcázó Gyima egy ősrégi fekete Volga 21-essel menti a bajba jutottakat. Ez is mutatja, hogy a film nem fél a paródiától sem – ami garantálja, hogy a Fekete Villám a fiatalabb célközönségen kívül a nosztalgiázó idősebbeket is eltalálja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10115