DVDGyula vitéz télen-nyáronPápai Zsolt
Magyar, 1970. Rendezte: Bácskai Lauró István. Szereplők: Koncz Gábor, Őze Lajos, Kállai Ferenc. Forgalmazó: MANDA. 75 perc.
Bácskai Lauró István a
szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas–hetvenes
években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb
körben ugyan szabályos kultusza van, de a filmtörténetek csak szőrmentén és
lakonikusan emlékeznek meg róla. Tény, hogy nem mindig jött ki számára a lépés
(lásd az enervált Nyulak a ruhatárbant),
filmográfiájában azonban számos izgalmas tétel akad, a krimitől (A hamis Izabella) a gyerekekkel
forgatott kalandos meséig (Keménykalap és
krumpliorr).
Munkásságának
ékköve egy alig hetvenöt perces szatíra, amely ugyan bő négy évtizede
született, de aktuálisabb, mint valaha. A középkori témájú televíziós
kalandfilm-sorozat készítéséről szóló Gyula
vitéz télen-nyáron különlegessége, hogy egyszerű története sok irányba
nyitható, Bácskai Lauró ugyanis úgy kínál médiakritikát és Kádár-kori
korrajzot, hogy közben rendre megfricskázza a délibábos képzetek által
bilincsbe vert és lózungokkal megterhelt nemzettudatot is. Könnyedén rímelteti
egymásra és úsztatja egymásba ezeket a fajsúlyos témákat, sőt merészen
aktuálpolitizál is, amikor néhány frappáns mondattal ’56-ot vagy ’68-at idézi
(a filmbeli filmben egy alkalommal „Aki magyar, velem tart!”-felkiáltással ront
az ellenre Gyula vitéz, egy másik jelenetben pedig a tévésorozat
gyártásvezetője és direktora arról vitatkozik, hogy az eredetileg Gyula
ellenfeléül rendelt cseh lovagot a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett
török harcosra kell lecserélni).
Bácskai
Lauró stílusérzékét dicséri, hogy amilyen parádésan érintkezteti a látszólag
széttartó témákat, legalább annyira jól vegyíti egymással a különböző textúrájú
(áldokumentarista és játékfilmes) anyagokat, továbbá lenyűgöző az a biztonság
is, ahogy a bájos barkácsmegoldásokat (az óvodásan firkált és animált főcímtől
kezdve a sután megkoreografált csetepatékon át az amatőr szereplők bénázásáig)
struktúraképző elemmé emeli. Az előadás fényét emeli a címszerepet adó Koncz
Gábor és a rendezőt megformáló Őze Lajos, akik szándékosan túljátszott
gesztusaikkal járatják csúcsra a poéndramaturgiát.
Akadnak
ugyan hiányosságok és hibák is (mindenekelőtt az, hogy a magánéleti szál túl vastag
és némiképp érdektelen), de ezek szóra sem érdemes apróságok csupán. A filmnek
nem ártott, hanem használt az idő, a beteg nemzettudat és a betegítő média
kritikája ma is üt. Egyik témában sem forgatott hazai rendező jobb és
hatásosabb (tömeg)filmet mindmáig.
Extrák: részletek korabeli híradókból és reklámokból.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 614 átlag: 5.68 |
 |
|
