KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/június
BRIT BRIGANTIK
• Kovács Marcell: Véres hétköznapok Ben Wheatley
• Varró Attila: A világ tetején Brit bűnfilmek
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „A múltat kell megoldani” Kortárs történelmi filmek
• Schubert Gusztáv: Kísértet-história Kapa, Pepe és a történelem
• Huber Zoltán: Teambuilding a diktatúrában Magyar kult: Állami Áruház
• Kovács Kata: Látszik valami az arcán Beszélgetés Nagy Dénessel
• Bilsiczky Balázs: Spontán égés Beszélgetés Császi Ádámmal
INDIE AMERIKA
• Pernecker Dávid: Hö-hö-hö Mike Judge
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Horváth Eszter: Társas magány Indie Titanic
• Géczi Zoltán: Az Irgalmatlan Nővérek ultimátuma Beszélgetés Jen és Sylvia Soskával
• Sepsi László: Csak videóra Hatvani Balázs: Gingerclown 3D
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varga Dénes: Mindhalálig jazz Fitzgerald és Hollywood
BRIT BRIGANTIK
• Csiger Ádám: Milliók mozija Danny Boyle
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varró Attila: Előre a Múltba A nagy Gatsby
FILMISKOLA
• Geréb Anna: Balettbábszínházfilm Alekszandr Sirjajev, az ősfilmes
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Össze tudjuk rakni Budapestből a világot” Koltai Lajos Budapestje
FILM / REGÉNY
• Hegyi Zoltán: Újraolvasó Boris Vian: Tajtékos napok
• Horváth Eszter: Sandacsacsa és Szívtépő Michel Gondry: Tajtékos napok
KRITIKA
• Sepsi László: A legenda magányossága A nagymester
• Gelencsér Gábor: Pinceforradalom Én és te
• Barotányi Zoltán: A selejt bosszúja Elment az öszöd
BRIT BRIGANTIK
• Roboz Gábor: Antihipnózis Danny Boyle: Transz
• Kránicz Bence: Ölésre ítélve Hasfelmetsző Jack a moziban

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tengerre várva

Sepsi László

V ozhidanii morya – orosz-kazah-francia, 2012. Rendezte: Bakhtyar Khudojnazarov. Írta: Sergey Ashkenazi. Kép: Rifkat Ibragimov. Zene: Shuhei Kamimura. Szereplők: Dinmukhamet Akhimov, Egor Beroev, Detlev Buck, Radzhab Guseynov. Gyártó: Kazakhfilm / Pallas Film / Entre Chien et Loup. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.

Bő négy évtized alatt, elsősorban az azt tápláló folyók becsatornázása miatt, az Aral-tóból nem maradt más, mint hajóroncsokkal tarkított szikes pusztaság. Bakhtyar Khudojnazarov (Luna papa) legújabb filmjének ez az ember által okozott, mégis messzemenően bizarr természeti katasztrófa a kiindulópontja, habár a címben jelzett tenger itt nem fél évszázad, hanem egyetlen különös vihar során illan el. A poszt-apokaliptikus díszletekkel (hajóroncsok, homokfutók, vegetáló falvak) zsúfolt közép-ázsiai tündérmesében egy morc tengerész keresi mindazt, amit a misztikus viharban elveszített, és ehhez azt találja a legjobb módszernek, ha megfeneklett hajóját Herzog Fitzcarraldójának mintájára keresztülvonszolja a sivatagon.

Khudojnazarov sikerrel ad filmjének különleges aurát az eklektikusan összegyúrt folklór-elemekből és az ezeket megtámogató, szürreális kompozíciókból (mint a sivatagban vonszolt hajó központi motívuma), de az epizódfüzérré széthulló, túldíszített odüsszeiából a drámai súlyponttal együtt az összetartó erő is hiányzik. A világ – és saját veszteségeinek – helyrehozásáért küzdő főhős a mellékszereplőkkel együtt csak odavetett karikatúra, története csupán ürügy, hogy a rendező felidézhesse az ornamentikus modernizmus (Paradzsanov, Angelopulosz) és a kilencvenes évek balkáni groteszkjének (Kusturica) toposzait. De az így megkísértett hagyomány, híján az azt érdemben újragondoló szerzői invencióknak, valóban kiszáradt tengerfenék marad: Khudojnazarov ugyanúgy bóklászik valami hajdan termékenynek a maradványai közt, mint mindenre elszánt hősei, de velük ellentétben neki nem sikerül vizet fakasztania. A tengerre várva ideig-óráig gyönyörködteti a szemet, de a külcsínnel szemben alulmaradt mese hiányát nem enyhíti a szórványosan belakott sivatag látványa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11907