KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/június
BRIT BRIGANTIK
• Kovács Marcell: Véres hétköznapok Ben Wheatley
• Varró Attila: A világ tetején Brit bűnfilmek
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „A múltat kell megoldani” Kortárs történelmi filmek
• Schubert Gusztáv: Kísértet-história Kapa, Pepe és a történelem
• Huber Zoltán: Teambuilding a diktatúrában Magyar kult: Állami Áruház
• Kovács Kata: Látszik valami az arcán Beszélgetés Nagy Dénessel
• Bilsiczky Balázs: Spontán égés Beszélgetés Császi Ádámmal
INDIE AMERIKA
• Pernecker Dávid: Hö-hö-hö Mike Judge
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Horváth Eszter: Társas magány Indie Titanic
• Géczi Zoltán: Az Irgalmatlan Nővérek ultimátuma Beszélgetés Jen és Sylvia Soskával
• Sepsi László: Csak videóra Hatvani Balázs: Gingerclown 3D
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varga Dénes: Mindhalálig jazz Fitzgerald és Hollywood
BRIT BRIGANTIK
• Csiger Ádám: Milliók mozija Danny Boyle
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varró Attila: Előre a Múltba A nagy Gatsby
FILMISKOLA
• Geréb Anna: Balettbábszínházfilm Alekszandr Sirjajev, az ősfilmes
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Össze tudjuk rakni Budapestből a világot” Koltai Lajos Budapestje
FILM / REGÉNY
• Hegyi Zoltán: Újraolvasó Boris Vian: Tajtékos napok
• Horváth Eszter: Sandacsacsa és Szívtépő Michel Gondry: Tajtékos napok
KRITIKA
• Sepsi László: A legenda magányossága A nagymester
• Gelencsér Gábor: Pinceforradalom Én és te
• Barotányi Zoltán: A selejt bosszúja Elment az öszöd
BRIT BRIGANTIK
• Roboz Gábor: Antihipnózis Danny Boyle: Transz
• Kránicz Bence: Ölésre ítélve Hasfelmetsző Jack a moziban

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szövetség

Varró Attila

 

Mióta a Pokolból Hasfelmetsző-filmjével Hollywood felfedezte magának a brit képregény-géniusz Alan Moore munkásságát, letűnt és leendő kultrendezők állnak hosszú tömött sorokban a comics legnagyobb dekunstruktivistájának minden elhullajtott lapjáért. Wachowskiék készülnek a V for Vendettára, Gilliam nem éri be a Watchmennél kevesebbel, Stephen Norrington (aki a Blade-del nemcsak a Mátrix, de a képregény-akciófilm alapjait is lerakta) pedig már el is készült a legfrissebb Moore-munkák egyike, a League of Extraordinary Gentlemen adaptációjával. Az előző századforduló alternatív világában játszódó eredeti mű egyetlen pofonegyszerű, ám roppant termékeny ötletre épül: hozzuk össze a klasszikus kalandirodalmi hősöket és formáljuk meg belőle a fin-du-siècle Igazság Ligáját – majd ajándékozzuk meg őket egy státuszuknak kijáró világmegmentő feladattal.

Allan Quartermain, Nemo kapitány, a Drakula Mina Harkerje, Dr. Jekyll és a Láthatalan Ember (ezúttal Skinner néven) egyenként is legalább tucatnyi filmváltozat főszereplői voltak az elmúlt hetven évben, már ezért is nehéz elkerülni közös meséjükkel a mókásan önreflektív műfajdarabok divatját – hogy Norringtonnak ez majdnem sikerült, az csupán annak köszönhető, hogy láthatóan fogalma sincs, kik ezek a figurák (sőt ami még rosszabb, nem is érdeklik). Míg Moore koherens fikciós univerzumot épít a klasszikus ponyvák anyagából, a Szövetség készítői épp azt tették hőseikkel, amit a filmbeli gonoszok: aljasul kihasználták őket, hogy elorzott szuperképességüket iparilag sokszorosítva profittá tegyék. A közepesen meggyőző steampunk látványvilág, az erőtlen színészi jelenlét (Wilson vámpírhölgye kivételével) és a hanyagul vágott akcióbetétek önmagukban csupán a feledhető-kategóriáig süllyesztik az alapanyagot – a sztori elképesztően ostoba és önmagukhoz képest is következetlen elemei azonban akkora ballasztot jelentenek, hogy a végeredményt még a Nautilus hajtóművei és Hyde (ejtsd: Hulk) izomereje sem képes megmenteni a fércművek roncstemetőjétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2188