KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/június
BRIT BRIGANTIK
• Kovács Marcell: Véres hétköznapok Ben Wheatley
• Varró Attila: A világ tetején Brit bűnfilmek
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „A múltat kell megoldani” Kortárs történelmi filmek
• Schubert Gusztáv: Kísértet-história Kapa, Pepe és a történelem
• Huber Zoltán: Teambuilding a diktatúrában Magyar kult: Állami Áruház
• Kovács Kata: Látszik valami az arcán Beszélgetés Nagy Dénessel
• Bilsiczky Balázs: Spontán égés Beszélgetés Császi Ádámmal
INDIE AMERIKA
• Pernecker Dávid: Hö-hö-hö Mike Judge
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Horváth Eszter: Társas magány Indie Titanic
• Géczi Zoltán: Az Irgalmatlan Nővérek ultimátuma Beszélgetés Jen és Sylvia Soskával
• Sepsi László: Csak videóra Hatvani Balázs: Gingerclown 3D
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varga Dénes: Mindhalálig jazz Fitzgerald és Hollywood
BRIT BRIGANTIK
• Csiger Ádám: Milliók mozija Danny Boyle
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varró Attila: Előre a Múltba A nagy Gatsby
FILMISKOLA
• Geréb Anna: Balettbábszínházfilm Alekszandr Sirjajev, az ősfilmes
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Össze tudjuk rakni Budapestből a világot” Koltai Lajos Budapestje
FILM / REGÉNY
• Hegyi Zoltán: Újraolvasó Boris Vian: Tajtékos napok
• Horváth Eszter: Sandacsacsa és Szívtépő Michel Gondry: Tajtékos napok
KRITIKA
• Sepsi László: A legenda magányossága A nagymester
• Gelencsér Gábor: Pinceforradalom Én és te
• Barotányi Zoltán: A selejt bosszúja Elment az öszöd
BRIT BRIGANTIK
• Roboz Gábor: Antihipnózis Danny Boyle: Transz
• Kránicz Bence: Ölésre ítélve Hasfelmetsző Jack a moziban

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pityergő teve története

Kolozsi László

 

A Pityergő teve történetének, pontosabban meséjének főhőse: Botok, a kis teve. Botok egy nyári délutánon születik, Belső-Mongóliában; és a film statisztáit, vagyis az Ikhbayar családot gazdagítja. Az Elvis-mozgású kis Botokot, hiába néz meghatóan ártatlan, kedves szemekkel a kietlen Góbi fennsíkra, az anyja – talán, mert kegyetlenül megszenvedte Botok születését – nem hajlandó megszoptatni. Elrúgja magától a kis tevét; hiába szép szó, fenyegetés, majd kikötözés: gazdái nem bírják rávenni arra, hogy a kicsinyét a hátsó lábai közelébe engedje. Valószínűleg kevés európai nézőnek jut eszébe a megoldás (hogy mit kell tenni, akkor, ha a teve nem tud szopni), pedig Mongóliában mindenki tudja, mi ilyenkor a teendő: zenészt kell hívni. Mert a daloktól megenyhülhet a legkeményebb teveanya szíve is. Tulajdonképpen teljesen érhető és elfogadható módszer: be is válik. Az anyateve szíve a dalba majd beleszakad, szinte hallani a sóhaját. Egészen szívszorító jelenet. És nem csak azért, mert végig szurkolni lehet az esetlen kis Botokért, aki még cumizni sem tud rendesen (folyik le a pofáján a tej), hanem azért is, mert ez a dal már értünk is szól: és nem csak az anyatevét teszi jobbá. Történhetne másképpen is, hiszen dokumentum-filmről van szó, az anyateve el is lökhetné a kicsit, és akkor egészen másfelé menne el a tevék története, egészen más hangulatú film lenne a Pityergő teve, de valahogy mindvégig tudható, hogy Botok sorsa jóra fordul. Hogy csoda történik. Amikor Botok bekapja az anyja tőgyét, mintha nem csak a tevék közti kapcsolat állna helyre, hanem – igen, komolyan mondom – a régóta tönkrement harmónia is ég és föld között. És nem tudom vajon valóban hepiend-e, hogy a film végén a gyerekek megkapják a hőn áhított tévét (igen tévét, nem tevét): nem szomorú-e inkább ez a befejezés. A Pityergő teve nem olyasfajta fikciós mű, mint a fiatal, cseh Petra Húlova könyve a mongolokról: szinte érződik a gerek (jurták), és az állatok szaga: készítőinek több köze van a kulturális antropológiához, mint a filmkészítéshez. (A pityergő teve távoli hozzátartozója Nanook, az eszkimó kutyája.)

Annak ellenére, hogy a cím – A pityergő teve története – (ráadásul német-mongol filmről van szó) nem túl biztató, nem ígér sokat, bizton állíthatom, hogy Botok története jóval izgalmasabb (és fontosabb), mint – mondjuk – a taxist foglyul ejtő bérgyilkos sztorija.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2407