KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/június
BRIT BRIGANTIK
• Kovács Marcell: Véres hétköznapok Ben Wheatley
• Varró Attila: A világ tetején Brit bűnfilmek
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „A múltat kell megoldani” Kortárs történelmi filmek
• Schubert Gusztáv: Kísértet-história Kapa, Pepe és a történelem
• Huber Zoltán: Teambuilding a diktatúrában Magyar kult: Állami Áruház
• Kovács Kata: Látszik valami az arcán Beszélgetés Nagy Dénessel
• Bilsiczky Balázs: Spontán égés Beszélgetés Császi Ádámmal
INDIE AMERIKA
• Pernecker Dávid: Hö-hö-hö Mike Judge
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Horváth Eszter: Társas magány Indie Titanic
• Géczi Zoltán: Az Irgalmatlan Nővérek ultimátuma Beszélgetés Jen és Sylvia Soskával
• Sepsi László: Csak videóra Hatvani Balázs: Gingerclown 3D
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varga Dénes: Mindhalálig jazz Fitzgerald és Hollywood
BRIT BRIGANTIK
• Csiger Ádám: Milliók mozija Danny Boyle
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varró Attila: Előre a Múltba A nagy Gatsby
FILMISKOLA
• Geréb Anna: Balettbábszínházfilm Alekszandr Sirjajev, az ősfilmes
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Össze tudjuk rakni Budapestből a világot” Koltai Lajos Budapestje
FILM / REGÉNY
• Hegyi Zoltán: Újraolvasó Boris Vian: Tajtékos napok
• Horváth Eszter: Sandacsacsa és Szívtépő Michel Gondry: Tajtékos napok
KRITIKA
• Sepsi László: A legenda magányossága A nagymester
• Gelencsér Gábor: Pinceforradalom Én és te
• Barotányi Zoltán: A selejt bosszúja Elment az öszöd
BRIT BRIGANTIK
• Roboz Gábor: Antihipnózis Danny Boyle: Transz
• Kránicz Bence: Ölésre ítélve Hasfelmetsző Jack a moziban

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vérfagyasztó

Csejdy András

 

1990-ben féltartós külföldi tartózkodás után a Moszkva téren odaálltam egy könyvespult elé, és szégyelltem magam: csillogott a napfény a fukszarany, dombornyomott címszerkezeteken meg türkizből S-Modell-lilába játszó borítókon, és vitték a népek a szemetet, mint a cukrot. Akkor fordultam sarkon, amikor azt olvastam egy műremek tetején, hogy Öljünk meg minden rohadékot!. Hogy kamaszkorom nagy kedvence, Boris Vian szerezte a regényt, később tudtam meg, a kötetet kézbe mégsem bírtam venni. Most meg arra vagyok rábeszélendő a nézőt, hogy tegye félre kétségeit, és a jól megérdemelt nyári pihenés közben, előtt vagy után fáradjon el a moziba és félezerért váltson jegyet a Vérfagyasztóra. Mondják, a pornográf és az erotikus munkák között az a különbség, hogy a nemiség ábrázolása az előbbiben indokolatlan, olcsó fogás csupán. Gusztus dolga. Csakúgy, mint az erőszak helyénvaló avagy helytelen voltának megítélése. Ami biztos, hogy a filmművészet legújabbkori divattörténetében annyi vér folyt el a vásznon, olyan sokat kaszaboltak, daraboltak, zsigereltek és csontoztak, hogy a brutalitás bemutatásának szándéka inkább hendikepnek számít: legény/leány a talpán, aki hozzá tud tenni a tárgykörhöz és árnyalni képes a témát. Reb Braddock ilyen. Úgy tűnik, szerinte mindennel lehet, ha pedig lehet, kell is viccelni. Gúnyt űz, túloz, röhejessé tesz és igaza van.

Gabriella, az érzelmileg visszamaradott, kolumbiai széplány bőrkötésű könyvbe gyűjti a sorozatgyilkosok tevékenységéről szóló újságcikkeket, ollóz, ragasztgat, rajzol és képzeleg. Minden oka megvan rá. Egyrészt a közeg, ahonnan Miamiba származott. Mert ott verőfényes nappal is cigánygyerekek potyogtak az égből. Ahol pedig él, nap mint nap történik valami számára érdekfeszítő. Bizarr fantáziáját leginkább a bulvársajtó által Kékvérnek keresztelt, tehetős nők megkínzására és lefejezésére specializálódott pszichopata izgatja. Föl is mond a péksüteményesnek, és állást vállal egy takarítóvállalatnál, amely arra szakosodott, hogy a bűncselekmények után az otthonokból eltüntesse a nyomokat. Folt volt, folt nincs, megy a bolt, a diszkréció teljeskörű. Ugye, elég amerikai filmet láttunk ahhoz, hogy sejteni lehessen, ennek a két embernek találkozni kell. Nem is az a fontos, hogy milyen kamaradarab-sablonok alkalmazásával hozzák össze az alkotók a randevút, hanem hogy hiába várjuk, mert tudjuk, hogy mi lesz, mégse unjuk, amíg bekövetkezik. Ugyanis jó a ritmus, tökéletes a színészi játék és a valószerű karakterek szájából hihető mondatokat hallunk tapasztalaton túli helyzetekben. Aki azt hiszi, hogy hát ez az, pont ilyen, amikor beindul egy napszítta forgatókönyvíró agya, az járjon utána és majd rájön. Akartam még valamit. Ja, igen: a Vérfagyasztó veres tónusú komédia, egydimenzós, de nagyon vicces. A producerét pedig Quentin Tarantinónak hívják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3746