KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

2013/június

BRIT BRIGANTIK
• Kovács Marcell: Véres hétköznapok Ben Wheatley
• Varró Attila: A világ tetején Brit bűnfilmek
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „A múltat kell megoldani” Kortárs történelmi filmek
• Schubert Gusztáv: Kísértet-história Kapa, Pepe és a történelem
• Huber Zoltán: Teambuilding a diktatúrában Magyar kult: Állami Áruház
• Kovács Kata: Látszik valami az arcán Beszélgetés Nagy Dénessel
• Bilsiczky Balázs: Spontán égés Beszélgetés Császi Ádámmal
INDIE AMERIKA
• Pernecker Dávid: Hö-hö-hö Mike Judge
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Horváth Eszter: Társas magány Indie Titanic
• Géczi Zoltán: Az Irgalmatlan Nővérek ultimátuma Beszélgetés Jen és Sylvia Soskával
• Sepsi László: Csak videóra Hatvani Balázs: Gingerclown 3D
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varga Dénes: Mindhalálig jazz Fitzgerald és Hollywood
BRIT BRIGANTIK
• Csiger Ádám: Milliók mozija Danny Boyle
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varró Attila: Előre a Múltba A nagy Gatsby
FILMISKOLA
• Geréb Anna: Balettbábszínházfilm Alekszandr Sirjajev, az ősfilmes
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Össze tudjuk rakni Budapestből a világot” Koltai Lajos Budapestje
FILM / REGÉNY
• Hegyi Zoltán: Újraolvasó Boris Vian: Tajtékos napok
• Horváth Eszter: Sandacsacsa és Szívtépő Michel Gondry: Tajtékos napok
KRITIKA
• Sepsi László: A legenda magányossága A nagymester
• Gelencsér Gábor: Pinceforradalom Én és te
• Barotányi Zoltán: A selejt bosszúja Elment az öszöd
BRIT BRIGANTIK
• Roboz Gábor: Antihipnózis Danny Boyle: Transz
• Kránicz Bence: Ölésre ítélve Hasfelmetsző Jack a moziban

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Szóljon a rock

Lajta Gábor

Mit tehet egy film, ha a rockzenéről szól? Vagy megpróbálja a maga módján bejárni a színpad előtti és a színpad mögötti világot (erre tett kísérletet például a magyar Kopaszkutya és az angol Üvegtörők), vagy lefilmez egy koncertet közömbössé injekciózó fényképezéssel és vágással, kerülve mindent, ami manipulálhatná a nézőt.

A Szóljon a rock az utóbbi típusba tartozik. Vitathatatlan tárgyilagossággal (amennyire persze egy film egyáltalán tárgyilagos lehet) állítja elénk az AC/DC együttes 1979-es koncertjét. És ezzel az értékelés céltáblájává rögtön a zenekart teszi, ezt a zeneileg és szövegeit tekintve is cinikusan közömbös együttest, amely vadságában is a legszalonképesebb, s amelyet láthatólag nem érdekel más, mint az öntetszelgő színpadi hipnózis.

Házfalakon, tinédzserek táskáin, jelvényein láthatjuk az „egyenáram-váltóáram” zenekarának nevét; a film várható sikerét tehát valószínűleg nem rontom azzal a megjegyzéssel, hogy a koncert egy nagyot durranó léggömbhöz hasonlít.

Mert a beat-zene a lázadás zenéje, nem pedig – mint a Szóljon a rock is – cirkuszi produkció, érzéstelenítés, indulatlevezetés a semmibe.

Végül tehát ez a film is manipuláció: fenntartás nélküli részvényese egy nagy üzletnek.