KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/július
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: „Tán őszi fáknak hulló levelére?...” Gémes József (1939 – 2013)
JAPÁN ZSÁNER
• Varró Attila: Tokiói történetek Ozu zsánerfilmjei
• Vágvölgyi B. András: Zen mesterem meghalt Donald Richie (1924-2013)
• Csiger Ádám: A háború művészete Nindzsafilmek – 1. rész
HOLLYWOODI FANTÁZIA
• Huber Zoltán: Ismét izgalmas Új amerikai SF-filmek
• Varró Attila: Nehéz Istenné lenni Az Acélember
• Szabó Ádám: Sötét megváltók Képregényhősök válságban
• Andorka György: Illúzió az illúzióban Bűvészfilmek
ALPINISTA KAMERA
• Baski Sándor: Mert ott van Hegymászó-filmek
KECHICHE
• Gyenge Zsolt: Pünkösdi pálmaág Abdellatif Kechiche
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Egymásra néztek Galgóczi és Galambos
LENGYEL FILM
• Pályi András: A hőskorszak vége Lengyel Filmtavasz
• Veress József: A másik múzsa Wajda ecsetje és ceruzája
MOZIPEST
• Ardai Zoltán: Hosszú a búcsú Krúdy Budapestje
• Sipos Júlia: A Perzsa séta effektus Beszélgetés Pásztor Erika Katalinával
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Tisztelet a fiataloknak Linz
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: The Walking Dead Szemben a többséggel
• Kolozsi László: Magassági ámor Szabadság – Különjárat
KRITIKA
• Nagy V. Gergő: A kerítésen túl Lágy eső
• Barotányi Zoltán: Nyilván tartottak tőlünk A tartótiszt
DVD
• Benke Attila: A hét szamuráj – Vágatlan változat
• Kaplan György: Fejlövés
• Sepsi László: LEGO Batman: A film
FILMZENE
• Hubai Gergely: Milliót érő hangjegyek A James Bond téma
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Egri csillagok
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A nyitott zárt kör Jacques Rancière: Utóidő

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mondd ki, hogy uborka

Forgács Nóra Judit

Des nouvelles de la planète Mars – francia-belga, 2016. Rendezte: Dominik Moll. Írta: Gilles Marchand és Dominik Moll. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: François Damiens (Mars), Vincent Macaigne (Jérome), Veerle Baetens (Chloe), Jeanne Guittet (Sarah), Tom Rivoire (Grégoir). Gyártó: Diaphana Films / Artemis / France 3 Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 101 perc.

 

Dominik Moll (A szerzetes, Lemming, Harry csak jót akar) új rendezése a kissé meghökkentő, Mondd ki, hogy uborka! címet nyerte a hazai forgalmazásban. Így szuggerálják ugyanis hőseink azt a csinos riporternőt, aki éppen Brüsszelből tudósít a tévében (mivel ígéretet tett a fiának, hogy megteszi ezt a kedvéért élő adásban). Mielőtt két kamasz gyereküket az amúgy is életközépi válságban szenvedő, és különválásuk feldolgozásával bajlódó exférjére bízta annak ötvenedik születésnapján... amiről természetesen megfeledkezett.

Az alaphelyzetet tovább bonyolítja egy bekattant programozó és furcsa új szerelme felbukkanása a már így is zsúfolt lakásban, és színesítik egy folyton nosztalgiázó elnöki sofőr anekdotái. Az eredmény egy kellemesen bizarr, intimen vizsgálódó, és a realitástól éppen a kellő mértékben elrugaszkodó film, amiben elfér egy adag humor és kaland is, nem beszélve a világűr (és a belső űr) felfedezéséről, egy fül elvesztéséről és visszavarrásáról, valamint némi ökoterrorista lázadásról. A coming of age és a midlife crisis konfliktustípusai fonódnak szépen össze, egy nem is családi, inkább lakótelepi drámában, akár a szintén nem olyan régen bemutatott Lépcsőházi történeteket (Samuel Benchetrit) is felidézheti nézőjében a film. Csak éppen – ebben az összehasonlításban is – hagy némi hiányérzetet, mert Dominik Moll mozija legjobb pillanataiban ugyan zseniálisan működik, árnyalatnyi iróniájával és figurái iránti mély empátiájával remek hangulatot teremt, ezt azonban nem sikerül töretlenül megtartani a teljes játékidőben. De még így is javasolt bárkinek, aki erőt akar meríteni és hinni szeretne benne, hogy az életben a legrosszabb helyzetekben is bekövetkezhetnek a legüdítőbb, valódi változást hozó váratlan találkozások és események.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12887