KritikaVízivárosMellébeszélőkKránicz Bence
Moll
Zoltán vízivárosi hősei önvédelemből választják a szellemes fecsegést a
konfliktusok kibeszélése helyett.
Két
remek fickó lép ki a Varsányi Irén utcai Módszertani Kabinet (röviden,
frappánsan: Móka) kávézóból. Fontos, hogy pont innen lépnek ki, az ötvenperces
filmben mintegy kétperces mozdulatlan beállítás mutatja a hely bejáratát. A
koncepció éppen ez: minél konkrétabban, direktebben kötni a film történetét az
itt-és-mosthoz. Az „itt” a budapesti Víziváros, a „most” a kétezertizes évek
közepe, a szereplők pedig azok a kedves, érzékeny, kallódó későhuszonévesek és
koraharmincasok, akiket úgy szeretnek a magyar rendezők, Szabó Istvántól Sós
Márián át Reisz Gáborig.
A
különféle háttérpozíciókban, többnyire rendezőasszisztensként az ezredforduló
óta filmező Moll Zoltán ehhez a nagy hagyományú iskolához csatlakozik „középhosszú”,
minimális büdzséből forgatott játékfilmjével. Kivált a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan inspirálhatta, amelyről
valóban elmondható, hogy nemzedéki üggyé vált, és a megcélzott közönségrétegből
az is látta, aki egyáltalán nem néz magyar filmet.
Ehhez
persze szükség volt az otthonos nagyvárosi helyszínekenés ismerős élethelyzetek
felvillantásán túl hiteles karakterekre, az érzelmi-lelki konfliktusok
életszerű bonyolítására, a Víziváros
pedig ezeken a frontokon alulteljesít.
Eleinte
még izgalmasnak tűnik, hogy a Vajda Milán és Dömötör András által játszott kebelbarátok
mintha az okoskodó értelmiségi fiatalemberek paródiáit adnák: egymás minden
szavába belekötnek, azt játékosan továbbfűzik, szó- és egyéb vicceket
pukkantgatnak. Jól mulatnak, büszkék saját különcségükre és modorosságaikra,
arra, hogy az egyik következetesen Igor úrnak szólítja a másikat, a másik meg
hollandusnak mondja a hollandot.
Ezekhez
a figurákhoz, vagy a később hozzájuk csapódó, bohém és elveszett (milyen is
lenne?) lányhoz nehéz közel kerülni, mert nem tétova, döntésképtelen,
gyereklelkű felnőtteket látunk és hallunk, hanem rokonszenves, valóban
generációjuk legjavához tartozó fiatal magyar színészeket, amint főiskolai
helyzetgyakorlatokat mondanak föl a Széna és Batthyány terek között kalézolva.
A néző persze nem fatuskó, hanem érzékeny ember, a Víziváros nézői pedig a szűk körű forgalmazás miatt leginkább abból
a rétegből kerülhetnek ki, amelyikről a film szól, így aztán mégsem nehéz
azonosulnunk a jelzett problémákkal. Vajda karaktere, Márk harminc múlt, de
szeretne úgy csinálni, mintha húsz lenne. Felesége nem tűnik elégedettnek –
ennél több nem derül ki róla, Péter Katának két jelenet jut a filmben.
Az
első harmad és egy remekül megírt, kifogástalanul eljátszott sapkavásárlási
jelenet után viszont nem Márk és Igor barátsága, hanem Igor és a sapkás lány
(Kurta Niké) setesuta, bontakozó románca kerül a történet középpontjába, a
probléma pedig az, hogy Igor nemhogy elköteleződni, de egy helyben maradni is
képtelen. Külföldről jött, külföldre is megy vissza, fölösleges tehát
hosszútávú párkapcsolatban gondolkodni.
Értjük,
hogy hőseink azért maradnak a szellemes fecsegésnél a konfliktusok kibeszélése
helyett, mert élethelyzetük is bizonytalan, megnyugvásuk pillanatnyi,
harmóniájuk illuzórikus. Hálásak vagyunk a sapkás lánynak, mikor beszélgetni
szeretne erről Igorral, aztán hamar rájön, hogy fölösleges, mert ezek a srácok
önvédelemből beérik a mellébeszéléssel – túl kevés ilyen hiteles pillanat akad
a Vízivárosban, amit nem megérteni,
hanem átérezni lehet. Marad az üres szövegelés, előfordul, hogy teljes jelenet
vész a semmibe.
A
gyors tempóban felvett tévéfilmeket idéző, fantáziátlan, funkcionális
beállításokat sorjázó képi világ sajnos megnehezíti, hogy legalább a címbe
emelt környék szépségében elmerülhessünk, pedig a főváros egyik legélhetőbb és
legbarátságosabb részéről van szó. Igaz férfibarátság, intellektuális humor és
a Víziváros – sem Ottlik Géza, sem Cseh Tamás nem esik túl messzire ettől a
hangulattól, a Víziváros hősei mintha
mégsem lelnék a nyomukat.
Víziváros – magyar, 2017. Rendezte és írta: Moll Zoltán. Kép: Vízkelety
Márton. Zene: Palotay Csaba. Vágó:Tuza-Ritter
Bernadett. Szereplők: Dömötör András
(Igor), Kurta Niké (Polina), Vajda Milán (Márk), Péter Kata (Dóra). Gyártó: Mignon Film. 50 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
 |
|
