KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/július
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: „Tán őszi fáknak hulló levelére?...” Gémes József (1939 – 2013)
JAPÁN ZSÁNER
• Varró Attila: Tokiói történetek Ozu zsánerfilmjei
• Vágvölgyi B. András: Zen mesterem meghalt Donald Richie (1924-2013)
• Csiger Ádám: A háború művészete Nindzsafilmek – 1. rész
HOLLYWOODI FANTÁZIA
• Huber Zoltán: Ismét izgalmas Új amerikai SF-filmek
• Varró Attila: Nehéz Istenné lenni Az Acélember
• Szabó Ádám: Sötét megváltók Képregényhősök válságban
• Andorka György: Illúzió az illúzióban Bűvészfilmek
ALPINISTA KAMERA
• Baski Sándor: Mert ott van Hegymászó-filmek
KECHICHE
• Gyenge Zsolt: Pünkösdi pálmaág Abdellatif Kechiche
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Egymásra néztek Galgóczi és Galambos
LENGYEL FILM
• Pályi András: A hőskorszak vége Lengyel Filmtavasz
• Veress József: A másik múzsa Wajda ecsetje és ceruzája
MOZIPEST
• Ardai Zoltán: Hosszú a búcsú Krúdy Budapestje
• Sipos Júlia: A Perzsa séta effektus Beszélgetés Pásztor Erika Katalinával
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Tisztelet a fiataloknak Linz
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: The Walking Dead Szemben a többséggel
• Kolozsi László: Magassági ámor Szabadság – Különjárat
KRITIKA
• Nagy V. Gergő: A kerítésen túl Lágy eső
• Barotányi Zoltán: Nyilván tartottak tőlünk A tartótiszt
DVD
• Benke Attila: A hét szamuráj – Vágatlan változat
• Kaplan György: Fejlövés
• Sepsi László: LEGO Batman: A film
FILMZENE
• Hubai Gergely: Milliót érő hangjegyek A James Bond téma
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Egri csillagok
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A nyitott zárt kör Jacques Rancière: Utóidő

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az 57-es utas

Békés Pál

 

És megteremté a forgatókönyvíró a világ legtökéletesebb antiterrorista biztonsági irgumburgumját, ki a pofontól a ballisztikus rakétáig mindennek mestere és még személyes indíttatása is van, mivel hitvese gonosz rablók elleni tűzharcnak esett áldozatul. És látó, hogy jó. De megnyugvást nem talála. És mondó a forgatókönyvíró: nem jó az antiterrorista irgumburgumnak egyedül lenni, szerzek néki társat, hozzá illőt. És alkotó a forgatókönyvíró a világ legelvetemültebb terrorista szadobunkóját, ki nem csupán elmebeteg, hanem a világ elveszejtésére is tör és még személyes indíttatása is van, mivelhogy éppen halálra ítélték. És lótó, hogy jó. És vevé a forgatókönyvíró az irgumburgumot meg a szadobunkót és helyezteté őket egyazon repülőjárat fedélzetére, hogy pajkoskodnának egymással másfél órán át.

És nem hagyta őket el, segedelmükre sietett mindenféle módon. Ötölt nekik ezernyi furfangot, hogy bírják szusszal az élvet, és alkotott nekik kényszerleszállást meg kényszerfölszállást, és elvitte őket a vidámparkba, hogy játszanának óriáskerékbetörést, lődd-le-a-kecskét, és körhintaratatát, és teremtett nekik túszcserét, cseretúszt, túszmészárlást meg mészártúszlást és szórta két kézzel a golyót, a gránátot, a ketchupot, hogy az irgumburgum meg a szadobunkó kedvüket leljék egymásban, mi meg őbennük. És látó, hogy jó. És a forgatókönyvíró nem hagyta magát befolyásolni rút előítéletektől, teremtette az irgumburgumot feketének és a szadobunkót fehérnek, az FBI-t meg vegyesnek, hogy egyensúly legyen. És a forgatókönyvíró nem hagyta befolyásolni magát azoknak várakozásától sem, akik váratlanra vártak. Csak az elkapatott szadobunkó lepődött meg, hogy a 90. percben 5000 méter magasból zuhanni kezdett a Föld felé s amidőn megcsalatottságának tudata úrrá lett rajta, azt gondolta: Forgatókönyvíró, forgatókönyvíró, miért hagytál el engem? Mondani azonban csupán ennyit mondott: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! És ekkor a forgatókönyvíró végignézett művén, és látó, hogy minden, amit teremtett vala, imé, tökéletes; most már eljár magától, véle törődnie soha többé nem kell. De jó neki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1334