KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/július
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: „Tán őszi fáknak hulló levelére?...” Gémes József (1939 – 2013)
JAPÁN ZSÁNER
• Varró Attila: Tokiói történetek Ozu zsánerfilmjei
• Vágvölgyi B. András: Zen mesterem meghalt Donald Richie (1924-2013)
• Csiger Ádám: A háború művészete Nindzsafilmek – 1. rész
HOLLYWOODI FANTÁZIA
• Huber Zoltán: Ismét izgalmas Új amerikai SF-filmek
• Varró Attila: Nehéz Istenné lenni Az Acélember
• Szabó Ádám: Sötét megváltók Képregényhősök válságban
• Andorka György: Illúzió az illúzióban Bűvészfilmek
ALPINISTA KAMERA
• Baski Sándor: Mert ott van Hegymászó-filmek
KECHICHE
• Gyenge Zsolt: Pünkösdi pálmaág Abdellatif Kechiche
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Egymásra néztek Galgóczi és Galambos
LENGYEL FILM
• Pályi András: A hőskorszak vége Lengyel Filmtavasz
• Veress József: A másik múzsa Wajda ecsetje és ceruzája
MOZIPEST
• Ardai Zoltán: Hosszú a búcsú Krúdy Budapestje
• Sipos Júlia: A Perzsa séta effektus Beszélgetés Pásztor Erika Katalinával
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Tisztelet a fiataloknak Linz
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: The Walking Dead Szemben a többséggel
• Kolozsi László: Magassági ámor Szabadság – Különjárat
KRITIKA
• Nagy V. Gergő: A kerítésen túl Lágy eső
• Barotányi Zoltán: Nyilván tartottak tőlünk A tartótiszt
DVD
• Benke Attila: A hét szamuráj – Vágatlan változat
• Kaplan György: Fejlövés
• Sepsi László: LEGO Batman: A film
FILMZENE
• Hubai Gergely: Milliót érő hangjegyek A James Bond téma
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Egri csillagok
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A nyitott zárt kör Jacques Rancière: Utóidő

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Önarckép, brit színekben

Takács Ferenc

Olvasmányos adattár a szigetország filmjeiről.

 

A brit film önéletrajza ez a könyv, brit filmlexikon érdekesen új és sok tanulsággal kecsegtető változatban. A szócikkek a rendező, filmszínész, producer, zeneszerző vagy operatőr fényképével és filmográfiájával kezdődnek, ezt rövid életrajzi vázlat követi, majd megszólal – akár vele készült interjú keretében, akár más formában – a szócikk alanya, s ő mondja el, milyen is (volt) brit filmkészítőnek lenni. A mai összképet rövid utószó vázolja fel, de a könyv szerzője-szerkesztője, Brian McFarlane ebbe is beledolgoz néhány részletet egy interjúból, amelyet Anthony Minghellával, Az angol beteg rendezőjével készített. Minghella egyebek között érinti azt a kérdést, amely minden ilyen brit tárgyú enciklopédikus összefoglalásnak a logikai és szerkesztési buktatója: mitől brit film a film, és mitől brit rendező a rendezője? A brit film – lényegében a második világháború óta – egy nagyobb angol nyelvű filmgyártási közeg része, ahol angol, amerikai, ír, skót, ausztrál rendezők, színészek, operatőrök és producerek vannak állandó mozgásban és rendeződnek újabb és újabb kombinációkba az adott film elkészítéséhez. Sem a közreműködők állampolgársága, sem az elkészült film valamiféle nehezen megfogható „britsége” nem kínál elegendő fogódzót vagy egységesen használható kritériumot. Ez persze régi probléma, de megoldhatatlansága ebben a könyvben is eredményez néhány bizarr hiátust. Például csupán egyetlen egyszer fordul elő John Boorman a neve, aki legalább két töményen angol film, Az utolsó Leó és az Excalibur rendezője, de külön szócikket nem kapott, mint ahogy Richard Lester sem (talán A csábítás trükkje vagy az Egy nehéz nap éjszakája nem brit filmek voltak?).

Persze vannak véletlenek is, hiszen mennél több az anyag, annál nagyobb az esélye annak, hogy valaki vagy valami kimarad. Michael Radford is megérdemelt volna egy szócikket, de kénytelen beérni egy félmondatos utalással, s ugyanígy, csupán az egyik interjúban említik a hatvanas évek egyik legérdekesebb brit filmjét, Anthony Simmons Four in the Morning-ját (Hajnali négykor, 1965). Az időszak egy másik jeles filmjéről, a nálunk Sztriptízbár a Sohóban címen futott The Small World of Sammy Lee-ről pedig semmi sem szerepel a kötetben, még a címe sem fordul elő.

Egy ilyen terjedelmű munkában az ilyesmi persze aligha kerülhető el, s voltaképpen szemet hunyhatunk felette. A kitűnő könyv gazdagon személyes ismeretek tömegét tartalmazza, olvasmánynak és adattárnak egyaránt beválik. S tartalmaz egy paradox hibát, mely igazi csemege, ezért búcsúzóul megemlítem: Peter O’Toole és Philip Noiret emlékezetes filmje, a Murphy háborúja a könyvben Murphy törvénye címen szerepel. Azaz ezúttal – a nyomda ördöge képében – magán Murphyn is beteljesedett Murphy filmcímtörvénye („Ha egy címet el lehet írni, el is fogják írni”).

 

Brian McFarlane: An Autobiography of British Cinema. Methuen, London, 1997. A könyvet a Pendragon Könyvesbolt forgalmazza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3665