KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Czirják Pál: A Tiszánál A Tutajosok jubileuma
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Vox animae Kecskemét - KAFF
• Zalán Vince: Hány deka halhatatlanság? Macskássy Gyula-album
• Varga Zoltán: Zeusz, az animátor Ray Harryhausen mozimágiája
SZERZŐI SOROZATOK
• Baski Sándor: Variációk önkizsákmányolásra Szerzői filmes sorozatok
• Ruprech Dániel: Szeretetéhség, boldogságfogyókúra Ulrich Seidl: Paradicsom-trilógia
• Kránicz Bence: Elhull, eliramlik Richard Linklater trilógiája
JAPÁN ZSÁNER
• Csiger Ádám: A túlélés művészete Nindzsafilmek – 2. rész
• Sepsi László: A gyermek odabent Amerikai kaiju
SZOVJET UTÓPIA
• Csóka Máté Oresztész: A csillag kialszik A szovjet sci-fi jövőképe
• Schubert Gusztáv: Mi volt holnap? Szovjet utópiák
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Kiskorúsított hőseink Magyar gyerekfilmek
SZOVJET UTÓPIA
• T. Szepesy Jenő: Halálzóna Andrej Iszkanov
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Lépcsőházfüggő vagyok” Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Sipos Júlia: On the Spot – Budapest Beszélgetés S. Takács Andrással
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Szembesítések Wiesbaden: Go East
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A túlélés szabályai Max Brooks: World War Z – A zombi világháború története
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Nincs gáz Nicolas Winding Refn: Csak Isten bocsáthat meg
• Barkóczi Janka: Szex, hazugság, Liberace Túl a csillogáson
• Margitházi Beja: Doku-játék Groó Diana: Regina
• Margitházi Beja: Doku-játék Groó Diana: Regina
• Huber Zoltán: Mai magyar létkérdés Menjek/Maradjak
DVD
• Czirják Pál: A kis Valentinó
• Varga Zoltán: A texasi láncfűrészes: Az örökség
• Czirják Pál: III. Richárd
• Soós Tamás: A vasöklű férfi
• Kaplan György: Bosszútól fűtve
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A láthatatlan író Gárdonyi 150

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy kékség

Zalán Vince

 

Az alászállás szépsége? Ez lenne a kaland a nálunk is ismert fiatal francia filmrendező (legutóbb a Metrót láthattuk tőle), Luc Besson harmadik filmjében? Kétségtelen: a főszereplők (valaha gyermekkori barátok) többször is leszállnak a tenger mélyére, sőt többször világbajnokok, akiknek leghőbb vágyuk, hogy minél mélyebben (következésképp hosszabban is) merüljenek alá a nagy kék birodalomban. Egyikük alkalmi mentési munkákból él Szicília partjainál; magabiztos és rendíthetetlen. Másikuk kószál a világban, aszerint, hol kap munkát kivételes képességeivel, de legszívesebben kedvenc delfinjeivel időzik a vízben; félénk, sőt, riadt, mint aki nem ismeri ki magát az életben. Kezdetben ezért azt hihetnénk, hogy Luc Besson az Előzés című Dino Risi-film nyomdokain járva kétféle magatartás és e kétféle magatartást megalapozó életfilozófia párharcára kíváncsi. De nem. Nála a kétféle, egymással versengő karakter egyugyanazon életérzésnek eltérő, különböző „arca” csupán. A két fiatalember célja a teljesítmény, a minél nagyobb teljesítmény, amely egyszercsak önpusztításba fordul át. Luc Besson hősei ugyanis azért kedvelik, szeretik a vizek, a tengerek mélységét, mert nem tudják elviselni a kinti világot. Alászállásuk valójában menekülés. A film paradoxona az, hogy ezt a kinti világot, jó lektűr-szerző módjára, szinte bársonyosnak láttatja a rendező. A helyszínek szépsége (a görög partvidék, a perui hegyek, Taormina stb), amelyek közt repdes a történet; a decens, előkelő környezet, ahol vízközeiben mindig található egy felhangolt zongora, – mind-mind az élhető élet vonzerejét sugallják. (A film, amelynek létezik egy kétórás és egy háromnegyedórával hosszabb változata is, egyes részeit így nyugodtan a kellemesség körébe utalhatjuk. (Kívül tehát nincs magyarázat. S egy didaktikusra sikeredett gyermekkori emléket nem számítva) a fiúk tanúi lesznek egyikük apja balesetének, vízi halálának) – „belül” sincs nagyon. Mi hát akkor A nagy kékség? Alászállás ok nélkül? Visszatérés a delfin-állapotba? Az erőszakmentes elutasítás avagy a halálvágy szépséges filmje? Luc Besson alkotása túlságosan felszínes ahhoz, hogy komolyan vegyük, és túlságosan szomorú ahhoz, hogy ne vegyük komolyan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4406