KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/szeptember
MAGYAR FIATALOK
• Bilsiczky Balázs: Ördögi színjáték Beszélgetés Bodzsár Márkkal
A GIALLO KEZDETEI
• Hegedüs Márk Sebestyén: Krimi és giallo A német kapcsolat
• Varga Zoltán: Rokonszenves hüllők Sergio Martino giallói
• Nagy V. Gergő: Periszkóp a nappaliban Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött
CHILE '73
• Lénárt András: A rend tébolya Chile ’73
FILMISKOLA
• Huber Zoltán: Betűhangolás Szinkron vagy felirat?
• Nevelős Zoltán: Magyar hangja Szinkronkészítők régen és most
CINEFEST
• Takács Ferenc: A város szerelmese Trauner Sándor (1906-1993)
• Csiger Ádám: Nincs olyan, hogy fesztiválfilm Beszélgetés Bíró Tiborral
MOZIPEST
• Sipos Júlia: A városi ember művészete Beszélgetés Dévényi Tamással
MAGYAR FIATALOK
• Kránicz Bence: Passzív ellenállás Nemzedéki közérzetfilmek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Krízisek és újrakezdések Szemrevaló/Sehenswert
• Barkóczi Janka: Minden egész Karlovy Vary
FILM ÉS IRODALOM
• Gelencsér Gábor: Drámai keretek Cézárnak meg kell halnia; Molière két keréken
• Ádám Péter: Mauriac „fekete angyala” Tékozló szív
• Bocsor Péter: Mit tudott Maisie? Henry James: Maisie tudja
• Varró Attila: Tágra nyílt szemek Mcgehee-Siegel: Maisie tudja
KÖNYV
• Zalán Vince: Hazatérőben Ember a havason. Szőts István 100
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Kossuthkifli Beszélgetés Rudolf Péterrel
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR FIATALOK
• Hirsch Tibor: Kontroll alatt Kádár-kori fiatalok

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éjszakai hajsza

Sepsi László

Run All Night – amerikai, 2015. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Brad Ingelsby. Kép: Martin Ruhe. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Conlon), Joel Kinnaman (Mike), Ed Harris (Maguire), Vincent D’Onofrio (Harding). Gyártó: Energy Entertainment / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

Mióta az Elrabolva-széria első része 2008-ban megmutatta a korosodó Liam Neesonban rejlő akciófilmes potenciált, az ír származású színész egyre gyakrabban talál vissza a lerobbant, de felbosszantott állapotában még így is kisebb genocídiumra képes veterán alakjához. Mivel az azóta trilógiává bővített Elrabolva legutóbbi tétele távolról sem szállította a brandtől elvárt adrenalinbombát, és a Sírok között Lawrence Block-adaptációja is akciók helyett inkább komótos nagyvárosi thrillert kínált, az Éjszakai hajsza máris nézői elvárások kereszttüzében találja magát, hiszen egyszerre kellene visszaadnia az önparódia szélére sodródott Neeson-imázsnak a vállalható komorságot és mindezt lehetőleg a címben is jelzett, megállás nélküli pörgéssel. Hasonlóan a legutóbbi kollaborációhoz Neeson és a rendező Jaume Collet-Serra között (Non-stop), a felfokozott tempó ezúttal is csak ígéret marad: skizoid módon a helyi kiskirállyá vált hajdani partnerével szembekerülő, alkoholizmusba züllött maffia-enforcer utolsó éjszakája egyszerre igyekszik balladisztikus, nagyvárosi geronto-thriller lenni családról és kísértő múltról, eközben pedig néhány akciójelenettel kiszolgálni mindazokat, akik számára Liam Neeson elsősorban Bryan Millsszel jelent egyet. A barázdált arcú színészgárda és a minduntalan felbukkanó Szemtől szemben-allúziók kérges melankóliáját így rendre felülírják az iróniával vértezett újgenerációs akciómozik stílustörései, rögreálból madártávlatba zoomoló, hektikus kameramunkával és egy ponton a John Wick asszaszin-folklórjából kölcsönzött hi-tech bérgyilkossal. Az Éjszakai hajsza így összességében olyan, mintha a főhős napindító ír kávéját a túlbuzgó kocsmáros megbolondította volna néhány fiatalosnak tartott szubsztanciával: hiába unásig ismert, néhány korty után mégis hiányozni kezd a klasszikus recept otthonossága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12158