KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/szeptember
MAGYAR FIATALOK
• Bilsiczky Balázs: Ördögi színjáték Beszélgetés Bodzsár Márkkal
A GIALLO KEZDETEI
• Hegedüs Márk Sebestyén: Krimi és giallo A német kapcsolat
• Varga Zoltán: Rokonszenves hüllők Sergio Martino giallói
• Nagy V. Gergő: Periszkóp a nappaliban Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött
CHILE '73
• Lénárt András: A rend tébolya Chile ’73
FILMISKOLA
• Huber Zoltán: Betűhangolás Szinkron vagy felirat?
• Nevelős Zoltán: Magyar hangja Szinkronkészítők régen és most
CINEFEST
• Takács Ferenc: A város szerelmese Trauner Sándor (1906-1993)
• Csiger Ádám: Nincs olyan, hogy fesztiválfilm Beszélgetés Bíró Tiborral
MOZIPEST
• Sipos Júlia: A városi ember művészete Beszélgetés Dévényi Tamással
MAGYAR FIATALOK
• Kránicz Bence: Passzív ellenállás Nemzedéki közérzetfilmek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Krízisek és újrakezdések Szemrevaló/Sehenswert
• Barkóczi Janka: Minden egész Karlovy Vary
FILM ÉS IRODALOM
• Gelencsér Gábor: Drámai keretek Cézárnak meg kell halnia; Molière két keréken
• Ádám Péter: Mauriac „fekete angyala” Tékozló szív
• Bocsor Péter: Mit tudott Maisie? Henry James: Maisie tudja
• Varró Attila: Tágra nyílt szemek Mcgehee-Siegel: Maisie tudja
KÖNYV
• Zalán Vince: Hazatérőben Ember a havason. Szőts István 100
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Kossuthkifli Beszélgetés Rudolf Péterrel
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR FIATALOK
• Hirsch Tibor: Kontroll alatt Kádár-kori fiatalok

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az alsó szomszéd

Forgács Nóra Kinga

Un etaj mai jos – román-francia, 2015. Rendezte: Radu Muntean. Írta: Alexandru Baciu és Razvan Radulescu. Kép: Tudor Lucaciu. Szereplők: Teodor Corban (Patrascu), Iulian Postelnicu (Dima), Oxana Moravec (Olga), Tatiana Iekel (Doamna). Gyártó: Bleck Film / Cine Plus. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Mind az irodalmi hagyományban, mind a filmtörténetben hosszasan sorolható azoknak a munkáknak vagy műveknek a leltára, melyek a bűn elkövetésével vagy a szemtanúvá, cinkostárssá válással kapcsolatos feszültségeket dolgozzák fel, hol drámai, hol bűnügyi műfaji módon. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Camus-től a Közöny, Tolsztojtól Az ördög, Hollywood-ból az A kis szemtanú vagy más menekülős thrillerek pontosan erről szólnak, a hős önmaga és szűkebb, deklarált nyilvánossága előtt vállalt őszinteségéről és a veszélyhelyzetről: a megmutatkozás esemény, amit ez a nyíltság okoz.

Éppen ebből a szempontból válik rendkívül furcsává a román új hullám egy kései göndörkéjébe illeszkedő Az alsó szomszéd. Bár az alapkonfliktus egy lépcsőházon és párkapcsolaton belül lejátszott erőszak, aminek a következménye egy ember halála, mégis az elhallgatás kultúrájával vagy panelviszonyaival ismerkedhetünk össze. Az elhallgatás a legbeszédesebb a filmben, a kíméletesség jegyében gyilkos indulatok konzerválódnak. A legtisztább hullámcsapás után derül fény az első hivatalos álláspontra: hiába, hogy egy kisfiú érdeklődik a valóság iránt, inkább elveszik tőle az informálódás lehetőségét, mint hogy megbeszélnék vele az eseményeket. Hétköznapi akciók és párbeszédek kenik el annak a felelősségét, amit a főszereplő férfi biztos, de voltaképp az összes házban lakó visel. Nehéz megmondani, hogy Muntean mindent elhanyagoló filmje egyszerűen rossz, vagy épp ezzel a gesztussal kívánja provokálni az embereket arra, hogy nézzenek körül. Talán mégsem feleslegen hagyja magára a nézőjét Az alsó szomszéd, mindenféle katarzis vagy drámai esemény nélkül: a nyakakat vagy a lábakat nyújtogatni egy aktuális főváros aktuális problémáival szembenézve bátortalan húzás, viszont annál szimpatikusabb gesztus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12710