KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/szeptember
MAGYAR FIATALOK
• Bilsiczky Balázs: Ördögi színjáték Beszélgetés Bodzsár Márkkal
A GIALLO KEZDETEI
• Hegedüs Márk Sebestyén: Krimi és giallo A német kapcsolat
• Varga Zoltán: Rokonszenves hüllők Sergio Martino giallói
• Nagy V. Gergő: Periszkóp a nappaliban Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött
CHILE '73
• Lénárt András: A rend tébolya Chile ’73
FILMISKOLA
• Huber Zoltán: Betűhangolás Szinkron vagy felirat?
• Nevelős Zoltán: Magyar hangja Szinkronkészítők régen és most
CINEFEST
• Takács Ferenc: A város szerelmese Trauner Sándor (1906-1993)
• Csiger Ádám: Nincs olyan, hogy fesztiválfilm Beszélgetés Bíró Tiborral
MOZIPEST
• Sipos Júlia: A városi ember művészete Beszélgetés Dévényi Tamással
MAGYAR FIATALOK
• Kránicz Bence: Passzív ellenállás Nemzedéki közérzetfilmek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Krízisek és újrakezdések Szemrevaló/Sehenswert
• Barkóczi Janka: Minden egész Karlovy Vary
FILM ÉS IRODALOM
• Gelencsér Gábor: Drámai keretek Cézárnak meg kell halnia; Molière két keréken
• Ádám Péter: Mauriac „fekete angyala” Tékozló szív
• Bocsor Péter: Mit tudott Maisie? Henry James: Maisie tudja
• Varró Attila: Tágra nyílt szemek Mcgehee-Siegel: Maisie tudja
KÖNYV
• Zalán Vince: Hazatérőben Ember a havason. Szőts István 100
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Kossuthkifli Beszélgetés Rudolf Péterrel
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR FIATALOK
• Hirsch Tibor: Kontroll alatt Kádár-kori fiatalok

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Haifai kikötő

Árva Márton

Hayored Lema’’ala – izraeli, 2015. Rendezte és írta: Elad Keidan. Kép: Yaron Scharf. Zene: Thierry Caroubi. Szereplők: Itay Tiran (Uri), Uri Klauzner (Moshe), Michaela Eshet (Nava), Ohad Shahar (Saul). Gyártó: EZ Films / Spiro Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.

 

Ha egy filmkészítő egy szemtelenül hétköznapi mozzanatot (hősünk leugrik a boltba tejért) végeláthatatlan kóborlássá duzzasztó félórás rövidfilmmel debütál, ráadásul művének a Himnusz címet adja, sejthető, hogy a bejárt lelki illetve társadalmi közeg megragadása a vállalás sorvezetője. Ennek megfelelően Elad Keidan első nagyjátékfilmje, a Haifai kikötő is a város látképét hosszan vizslató svenkkel indít, hogy ezután a természeti, az épített és a társas környezet összhangzatának lírai tanulmányát kínálja.

A távolból figyelő képeken a felesége fülbevalója után kutató Moshe és az írói válságban rekedt Uri lép elő, és vág neki a Kármel-hegyre vezető végtelen lépcsősornak. Ellentétes irányú, ráérős grasszálásuk nemcsak arra ad alkalmat, hogy a szimbolikus emelkedés és süllyedés mentén fény derüljön vázlatos élettörténetük részleteire (mintegy mellékesen kapunk hírt hűtlenségről, kudarcokról és egy végzetes balesetről is), ennél lényegesebbek a szűkszavú találkozások, melyek kirajzolják a város szociális koordináta-rendszerét és közösség-élményét. A karakterek mozgását tagoló nyugvópontokon ugyanis régi ismerősök és idegenek elegyednek empatikus beszélgetésekbe, melyek (szóljanak bár az izraeli munkáspárt megalakulásáról, régi iskolatársakról, szeretőkről vagy a lépcsősor burkolatáról) barátságos, ugyanakkor – Efrájim Kishontól kölcsönözve – „abszolúte száraz” humorral taglalják a megidézett élethelyzeteket. Ezek az egyszer kínosan banális, máskor finomabbra hangolt jelenetek tartózkodón, ismétlésekre építve bontakoznak ki, Keidant valahova Eimbcke (Kacsaszezon, Lake Tahoe) és Östlund (Play, Lavina) közé illesztve a kortárs stílus-palettán.

A város szimfóniájához adott hajókürt-basszusszólamtól az Urit búcsúztató acapella-előadásig bőven találunk szellemes ötleteket a Haifai kikötőben, de az elbeszélés visszafogottsága olykor nézőpróbáló unalomba csap át, és ez a szűkös képarányba szorított, kiszámítottan elrendeződő találkozás-epizódok során könyörtelenül tudatosítja, mennyivel frappánsabb volt mindez rövidfilm-formában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12766