KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ahogy tetszik

Vajda Judit

As You Like It – amerikai–brit, 2006. Rendezte és írta: William Shakespeare művéből Kenneth Branagh. Kép: Roger Lanser. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Bryce Dallas Howard (Rosalinda), Kevin Kline (Jaques), Romola Garai (Celia), David Oyelowo (Orlando), Alfred Molina (Touchstone). Gyártó: Picturehouse / HBO. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 140 perc.

 

Ha színház az egész világ, akkor minden bizonnyal Japán is az – gondolhatta Kenneth Branagh, számos Shakespeare-film színésze és rendezője, így egy roppant eredeti ötlettel Japánba helyezte az egyik legnépszerűbb Shakespeare-komédia, az Ahogy tetszik – eredetileg franciaországi – színhelyét. A remek referenciákkal (V. Henrik, Sok hűhó semmiért) rendelkező alkotó kreativitása és innovációs készsége azonban itt megrekedt, adaptációja így egyszerre lett unalmas és régimódi. Nem jutott eszébe ugyanis, hogy talán más irányban radikalizálhatná a több évszázados színművet, és erőteljesen le lehetett volna rövidíteni a darabot (a film közel 140 perces lett), kivenni belőle néhány unalmas szónoklatot, vagy a túlzó, pózokkal teli játékot felejtethette volna el színészeivel, de a dalos-táncos befejezés is zavaróan ismerős és avítt (amin a werkszerűen, a stábbal a háttérben elszavalt epilógus sem segít). Pedig az Ahogy tetszik elsőre hálás feladatnak tűnik, benne van minden olyan motívum, amiért az Avoni Hattyút szeretjük és amiért még mindig jól tudunk szórakozni művein: személyiség- és ruhacsere, többféle variációban felfejlődő szerelmesek, nevetséges reménytelen vonzalom, bolond párok stb.

A japán helyszín melletti másik nagy ötlete Branagh-nak az volt, hogy a térszervezésben mereven ragaszkodott a színpadiassághoz (már ha tudatosan tette egyáltalán): a japán házak papírfalai eleve rendkívül díszletszerűek, de a rendező ezt leszámítva is rendre emelvényre vagy színpadra helyezi hőseit (például Céliát és Rosalindát első közös páros jelenetükben); a figurák elhelyezése általában szimmetrikus, az erdőben játszódó jelenetekben pedig szintén szinte mindig színházban vagyunk, akár a mező közepén megtartott esküvőt, akár a megtapsolt beszédet vesszük. Ám egy színdarabot színpadszerűen megjeleníteni sajnos körülbelül annyira eredeti ötlet, mint Japánról a kabuki színházra és a szumó birkózásra asszociálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8894