KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/december
FRANCIA TÜKRÖK
• Ádám Péter: Fekete tükörben Jean-Pierre Melville és a gengszterfilm
• Szatmári Zsófia: Egy örök visszatérő Cocteau a Cinémathèque-ben
• Fáber András: Maszkok és tükrök Jean Cocteau
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: „Mindegy mi az, csak igaz ne legyen” Beszélgetés Király Jenővel
• Pólik József: Nehéz ébredés A szocializmus reform-filmjei – 1. rész
• Horeczky Krisztina: Cintányéros cudar világ Mundruczó Kornél színháza
• Schubert Gusztáv: Pokolidő Kovács András Bálint: A kör bezárul – Tarr Béla filmjei
• Huber Zoltán: „Kitanulni a zsánerfilmeket” Beszélgetés Orosz Dénessel
• Varga Zoltán: Rajzolt siratóének A jókedvű örmény temetése
• Kovács Kata: Kóla, foci, meditáció Beszélgetés Miklós Ádámmal
LIZZANI
• Bikácsy Gergely: Celluloid Carlo Lizzani (1922-2013)
MOZITENGER
• Baski Sándor: Ember a vízben Tengeri túlélőfilmek
SKANDINÁV ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Jégvihar Kaliforniában A skandináv Hollywood
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Élni jó! Gdynia
DVD
• Varga Zoltán: Daliás idők
• Czirják Pál: Hortobágy
• Bocsor Péter: Gyilkos szezon
• Czirják Pál: Magasiskola
• Tosoki Gyula: A pók fészke
• Bata Norbert: Chucky átka

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tobi

Varga András

Spanyolországban vagyunk – valamikor a hetvenes évek végén – amikor az angyaltermetű Tobinak, egy felhőtlen életű munkáscsalád kisfiának szárnyai nőnek. Kálváriája és kalandjai során, ahogyan ez már a normális polgári demokráciákban lenni szokott, levitézlik a tudomány, kiárusíttatik a családi szeretet, és a gyermeki ártatlanság diadalmaskodik az angyali puttó mennybemenetelével.

E habkönnyű banalitást világ-kritizáló hajlama tehetné számunkra érdekessé, mert nem akármilyen filmcsíny a katolikus Spanyolországban gúnyolódni a szent család profanizálásával; hiszen az, ami századokkal-évtizedekkel előbb még isteni csoda lett volna, most a racionális-prakticista társadalomban már csak nyűg és teher. Nyűg, mert a tudat isten után is transzcendentumokkal terhes: csészealjak, UFO-k, idegen lények rémisztik. Ám ez a teher megfelelő járomba fogva profitot hajthat: a folyamat karikatúráját vetítik elénk a romantikus antikapitalizmus jegyében fogant képek.

A rendező – Antonio Mercero – bármily elképzeléseket rejtegetett is tarsolyában – elsősorban szórakoztat. Mozija szatirikusan szemlélteti korát, merészen elegyítve a realista bálványdöngetést börleszk ízű, jellemkomikai elemekkel. Mint a közönség szükségleteit jól ismerő mester filmjét a hagyományos érzelmi azonosulást-elutasítást követelő fordulatokra építi. Gyengéi épp erényeiből fakadnak: túl sok a hetvenes évek olasz és gyatrább francia politikai krimijeiből gyanúsan ismerős helyzet. Élményrontóvá az eredeti ötlet túlhajszolása ott lesz, ahol a film öncélú „igazoló jelentéssé” válik: íme, az újsütetű spanyol demokráciában már ezt is lehet! Eredetibb kritikai és stilisztikai elképzelés talán jobban óvná a végkicsengésében komolykodóvá sikeredett filmet a kegyetlenül szokványos feledéstől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7220