KritikaBÚÉKMegcsalás meg ámításVajda Judit
A Teljesen idegenek magyar változatban is népszerű lehet.
Paolo Genovese 2016-os alkotása,
a Teljesen idegenek példátlan sikert
futott be Európában (sőt azon kívül is): az olasz műből két év leforgása alatt
nem kevesebb, mint hat remake készült – a görög, a spanyol, a török, a francia
és a dél-koreai után most megérkezett a magyar variáció is ugyanarra a témára.
A
filmnek annyira erős a high conceptje (egy baráti társaság egy összejövetel során
veszélyes játékba kezd: mindenki bedobja a közösbe a mobilját, így mindannyian
láthatják és hallhatják az arra érkező összes üzenetet és hívást, ami
természetesen lebukások sorát indítja el), és olyan intenzíven a színészi
játékra épül, hogy nem is csoda: sok nemzet le akarta forgatni belőle a saját
változatát a saját sztárjaival. Annak idején Gus Van Sant úgy valósította meg a
Psycho remake-jét, hogy egy, az
eredeti művel kockáról kockára megegyező alkotást tett le az asztalra. Valami
hasonló történt a Teljesen idegenekkel
is, hiszen minden országban, ahol feldolgozták, minimális változtatást
eszközöltek rajta. Mivel a film végig egyetlen lakásban játszódik, és rendkívül
színészközpontú, adja magát a párhuzam, hogy a Genovese-mű kicsit elkezdett
színdarabként viselkedni, hiszen az egyes verziók annyira hasonlítanak egymásra,
mintha csak ugyanannak a drámának a különböző országokban történő színpadra
állítását látnánk.
Nem
történt ez másként a magyar verzió esetében sem, amit az a Goda Krisztina
forgatott, aki korábban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy bebizonyította:
nemcsak nyugati, de magyar közegben is remekül tudnak működni az olyan markáns műfajok,
mint a romantikus komédia (Csak szex és
más semmi), a történelmi dráma (Szabadság,
szerelem) vagy a szélhámosthriller (Kaméleon).
Goda ezúttal a korábbinál is jobban ragaszkodott az eredeti recepthez, így
kreatív rendezői vízióról nemigen beszélhetünk – a BÚÉK ugyanis nem más, mint a Teljesen
idegenek magyarra fordítása. A francia változattal (Le jeu) szemben – ahol több frappáns vizuális megoldást is
láthattunk, amiket a film hangulatát meghatározó különleges csillagászati
jelenség, a teljes holdfogyatkozás ihletett – itt nem törekedtek semmi pluszra.
Ha volt valami alkotói cél, akkor az a befogadhatóság lehetett, a rendező így
minden energiáját a színészvezetésre fordíthatta.
És
kijelenthetjük, hogy egyedül ezen a ponton dőlt el, hogy a végeredmény
szempontjából a BÚÉK jó vagy rossz
film lett-e – hiszen a jól működő alapötlet és a cselekmény csaknem száz
százaléka adott volt. Színészvezetésből pedig a rendező jelesre vizsgázott: a
film hét főszerepét adó színészek mindegyike, a tapasztalatlanabbak és a jól
ismert nevek egyaránt tökéletesen játszanak. Szávai Viktória, Mészáros Béla,
Bata Éva, Hevér Gábor, Lengyel Tamás, Törőcsik Franciska és Elek Ferenc minden
mondata, minden rezdülése pontos és a helyén van; a film játékideje alatt
egyetlen hamis gesztust sem láthatunk – pedig rengeteg a rizikós helyzet, és
több regiszteren kell megszólalni szinte mindenkinek.
Ami
pedig a színészek által életre keltett forgatókönyvet illeti: a forgatókönyvíró
ezúttal is Goda állandó alkotótársa, Divinyi Réka volt, akinek a munkája most a
szinte készen kapott alapanyag miatt kis túlzással nem sokban haladta meg egy
dramaturgét. Divinyi az eredeti cselekményen két lényeges ponton változtatott.
Ezek közül az egyik határozottan jót tett a műnek: a Teljesen idegenek házigazdái, az egymásba beleunt házaspár kissé
sematikus duója helyett a BÚÉK az
olasz filmben csak említés szintjén megjelent, a férje által egy jóval
fiatalabb nő miatt elhagyott asszonyt és a belé reménytelenül szerelmes
házibarátot teszi meg a hét főhős egyik párosának. Ezzel az őket megformáló
Szávai Viktória és Mészáros Béla több lehetőséget kap, és színészileg jobban ki
tud bontakozni, mint az eredeti alkotás Roccóját és Eváját hozó Marco Giallini
és Kasia Smutniak.
A másik,
a könnyen fogyaszthatóságot és az egyértelműséget szolgáló változtatás ezzel
szemben nem hozzáadott, hanem elvett egy plusz réteget a filmből. Az eredeti mű
végén szereplő, a korábban látottakat felülíró fordulat (amiből kiderül, hogy
végig csak egy alternatív „ez lett volna, ha…” verziót néztünk) elhagyása lebecsüli
a hazai nézőket, akik az alkotók szerint nem tudtak volna mit kezdeni a
kétértelmű és nyomasztó lezárással – pedig az, hogy a Teljesen idegenek immár százkettedik hete fut folyamatosan egy
magyar moziban, épp az ellenkezőjét bizonyítja.
BÚÉK – magyar, 2018. Rendezte:
Goda Krisztina. Írta: Divinyi Réka. Kép: Szecsanov Martin. Zene: Balázs Ádám.
Vágó: Mezei Áron. Producer: Geszti Péter, Zákonyi Tamás, Ditz Edit. Szereplők:
Szávai Viktória (Alíz), Mészáros Béla (Kristóf), Bata Éva (Saci), Hevér Gábor
(Gábor), Lengyel Tamás (Márk), Törőcsik Franciska (Fanni), Elek Ferenc (Döme).
Gyártó: Flashback Productions. Forgalmazó: InterCom. 100 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
