KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A félelem országútján

Csordás Lajos

 

Az első tíz perc sejtelmes road movie-t ígér. A kezdés profi. Kusza vonalak kaotikus táncát látni a főcím közben. A néző csak némi gondolkodás után érti meg, hogy ezek tulajdonképp térképen bejelölt utak vonalai. Ezáltal megteremtődik a filozófiai távlat: biztosan az emberélet útjainak labirintusáról fogunk itt tanulságos filmet látni.

És a kamera máris lecsap. Madártávlatból ráközelít egy magányos jeep Cherokeera, amint a nevadai sivatag kellős közepén repeszt a semmin átvezető úton. A kocsiban egy bágyadt férfi és egy bágyadt nő. Eddig hibátlan. Ebből még bármi lehet. A táj persze csak látszólag unalmas, mindjárt ki is vág eléjük egy ütött-kopott terepjáró. Nem történik semmi, de ettől kezdve minden fenyegetővé válik. A horizont forró remegése, az elhagyatottság, az iszonyú mozdulatlanság hirtelen félelmet gerjeszt. Mintha a műszerek is érzékelnék a térerősség baljós változását: lerobban a kocsi, bedöglik a rádiótelefon, amikor végre jön egy kamion, annak is rossz a rádiója.

A hangulatteremtés tehát kitűnő, de aztán el kell mesélni a történetet a nő (Kathleen Quinlan) elrablásáról, és a férfi (Kurt Russell) reménytelennek tűnő nyomozásáról. A fiatal rendező, Jonathan Mostow azonban nem olyan ügyes elbeszélő, mint amilyen jó hangulatteremtő. Nincs ereje mindvégig bizonytalanságban tartani a nézőt. Túl hamar elárulja a titkot, hogy a nőt egy helyi banda rabolta el, és ettől fogva már nem is olyan érdekes. A sztori szabályosan gurul az átlagos thriller felé. Nyílttá válik a küzdelem: jók és rosszak, a begyakorolt recept szerint. A végjelenet már-már nevetséges: az elrabolt hölgy, mielőtt megmentője karjába omolna, hanyag mozdulattal rászakít egy kamiont a még vergődő negatív főhősre.

A filmet egyesek a Nyom nélkül című pszichothrillerhez hasonlítják. Az alaphelyzetben van is némi hasonlóság, de a történet lélektanilag sokkal jobban kidekázott, akár a holland, akár az amerikai változatot nézzük. A Lerobbanva első tíz percében viszont Jonathan Mostow felvillant valamit, ami azt ígéri, hogy látunk tőle még jobbat is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1729