KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Infománia

Fölszeletelve

Nyírő András

Most itt van a képernyőmön az ember, akit kivégeztek, jó, de este itt a következő, nincs megállás.

Bágyadt ebéd utáni szieszta kellős közepén csörög a telefon. Forgács Péter a vonal túlsó végén azt mondja, hogy tavasszal repülőn utazott Amerikában, és útközben a színes újságokat lapozgatva meghökkentő történetre talált. Egy fickót halálra ítélt a bíróság és ő felajánlotta a testét az orvostudomány számára. Kivégezték, a testét hibernáltak, majd milliméter vastagságú darabokra szeletelték. A szeleteket lefényképezték és a képekből felépítették a test számítógépes modelljét. Ezt a modellt számítógépen keresztül vizsgálhatjuk, megnézhetjük az agy metszeteit, közelebbről, távolabbról. Forgács nem orvos, hanem filmrendező, azért érdekli az ügy, mert meghívták a Műcsarnokba, a Pillangóeffėktus című kiállításra. Kórházi szobát fog ott felépíteni, az ágyakban monitorok lesznek, és az egyikben agyszelvényeket akar mutatni. Mármost úgy emlékszik, hogy a kivégzett ember teste megnézhető az Interneten és kérdezi, hogy tudok-e erről valamit. Talán az segít, hogy az, eset az Egyesült Államok valamelyik középső államában történt. Talán, mondom bizonytalanul.

Ennyi információval a legedzettebb könyvtáros is elhajtotta volna Forgácsot, jó esetben Amerikába. Ha szerencséje van, idővel talál valami utalást egy könyvre, vagy ISBN számra, akkor megrendelheti a könyvet és két–három hónap múlva a kezébe is foghatja. De a képeket nem könyvben adták ki, hanem az Interneten. Az Internet sem a rendezettségéről híres: mindent meg lehet találni, csak hosszú címlistákban kell keresgélni. A legnagyobb címlista is csak 6-700 000 kiadványt tartalmaz, az Interneten viszont 15-20 millió kiadvány van.

Néhány nappal korábban hallottam, hogy új szolgáltatás indult: szuperpók, amely mindent megtalál a hálón. Az ember begépeli ezt a címet: http://WWW altavista digital com, és hétmillió kiadvány teljes szövegében kereshet. Az ebéd utáni lazulás keretében elmeséltem Forgács telefonját és a szuperpókot Moon-nak, aki szőke, fiatal és mivel lány, a vérében van a kommunikáció. Az ujjai végigtáncoltak a billentyűzeten, és néhány perc múlva látom, hogy Moon szertartásosan leborul a számítógép elé, a maga módján hálát adva azért, hogy megjött az eredmény.

Így ért véget az ebéd utáni lazulás. Forgács másfél óra múlva megjelent a kamerájával, és közelebbről is szemügyre vettük a dolgot. A képernyőn ötven körüli elhízott, kopasz férfit látunk, kezét maga elé tartja. A feszültséget oldandó Forgács megjegyzi, hogy a fagyasztás nem tesz jót a bőrnek. Beállítja a kameráját, én a baloldalra mutató nyílra kattintok az egérrel. Várnunk kell, amíg az Interneten keresztül Amerikából megérkezik az új kép, de lám, már itt is van, most oldalról látjuk a kivégzett embert. Aztán a Zoom in feliratra kattintok, és közelebbről látjuk az arcot. Még egy Zoom in, és a következő képen már metszetet látunk a koponyáról, itt az agy, ott a fogak, a szemüreg.

Lassan megtanuljuk, hogy hogyan kell itt navigálni. Körbejárjuk a testet, megnézzük felüről. Aztán végigszeleteljük keresztbe: itt a tüdő, a gerinc, a bordák, borzasztó kísérteties barlang. Az összes számítógépes játék elbújhat: nem várjuk, hogy valamelyik üregből előkerül egy újabb csillagharcos, aki fasírtot akar csinálni belőlünk, éppen ezért vesszük nehezen a levegőt. Egy csillagharcost többnyire szét lehet lőni, a valóság ellenállóbb. Újabb kép jön, elvesztettem a fonalat. Forgács magán mutatja, ez itt a derék metszete. Kérem, hogy többet ne mutassa magán.

Nem voltunk erre felkészülve. Mint amikor az ember sok vonatozás után repülőre ül, és két óra alatt megérkezik, nem érzékeli a távolságot, a megtett utat. Délután hallok először a felszeletelt hulláról, és két óra múlva már a tüdejét nézegetem. Ha meg kell rendelnem a könyvet, ha ISBN számokra vadászok, akkor van időm, hogy felkészüljek, megemésszem. Most itt van a képernyőmön az ember, akit kivégeztek, jó, de este itt a következő, nincs megállás, jön az információ. Nyugtatgatom magam: megszoktuk a repülést, megszokjuk majd ezt is. Talán, mondom bizonytalanul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=204