KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Las Vegas, végállomás

Ardai Zoltán

Soha korábban nem járt e világon, mozivásznon sem, olyan semmitmondó iszákos-figura, mint aminőt legutóbb Nicholas Cage homorított. A nagymúltú piás-szerep negatív világbajnokaként igazság szerint az Oscar-szobrocska öntőformáját kellett volna megkapnia, és nem is elsősorban Cage-nek, hanem a rendkívül üreges forgatókönyv írójának, aki azonban nem érte meg az idei gálát. Szerződéses járandóságának kézhezvétele után öngyilkos lett. Sejthetően nem az összeg alázta meg ennyire az írót, hanem az erkölcsi eredmény. Az ivást sem tudta abbahagyni, és megírnia sem sikerült magát. Ha sikerült volna, az eladandó történet az unalmas Baltimore-ba terelve is helytállt volna, sőt; hogy izgató kulisszák közé kellett vinni, kudarcot jelentett. A könyvet elfogadták, pedig szerzője látá, hogy nem jó. Cage egy valójában megíratlan alakot játszott el fennkölt beleéléssel, valami Alkoholistát, azt a fantombugrist, aki elől az igazi, az érzékenyebb iszákos a halálba menekült. Másolatembert, aki csak úgy idepattant sehonnét, hogy pusztulásba igya magát, üresen érzelgős legyen és lélekcsöpögéseit folyvást kemény szavakkal, egyéni színek nélküli macho beszédmóddal kompenzálja. Más tevékenysége nincs. Egy nemeslelkű prosti belészeret, nem a szeméért, hanem a nagy büszke semmiért, juszt is. Lüktetve dong a nagybőgő, surrog a dobgép, gyöngyözik a zongora becsülettel, Las Vegas csillog-villog hidegen, roppant szabású városképek váltják egymást hőzöngve, hogy az egészből moziféle kerekedhessék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=292


előző 1 következőúj komment

tarcy5#1 dátum: 2007-04-25 19:05Válasz
Nos,elég.Igenis jó a film,igenis jó benne Cage,és igenis jók a karakterek. Ismertem nem egy alkoholistát,talán a nagyon csúf dolgokat nem mutatták be,de ez egy film,és ennyit adtak nekünk.A N. C. jól játszott,kevés ilyen jó szerepe van,E. S. szép volt,és pont annyira más ,mint kellett.Eggyütt szomorkodtunk,eggyütt örültünk,szerettünk,és reméltünk.Át jött aminek kellett.Meg kellene nézni néhány fórumot,az embereknek tetszik!A kritikusok persze fújjognak,az állandóan sértett művész-sznob vénájuk nem enged jót írni,hisz az nem trendi,az emberek nem emlékszenek rá!!Nos,szerintem.