KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mi kell a nőnek?

de Châtel Andrea

 

Immár a feminizmus zászlóvivői is fontos harci bázisnak tekintik Hollywoodot. A jin-jang frigy, amely a férfias stúdió-stílus és a nőies filozofálás között köttetett, sikeresnek tűnik. A teóriákat a Mi kell a nőnek? zömmel nő alkotói pergő párbeszédekbe és könnyed történetbe csomagolták, így a szellemi kaland és a nevetőizmok megtornáztatása egyaránt biztosított.

A feminista irodalom sokat köszönhet Martin Bubernek, aki vallásfilozófiájában a modern lét tárgyias Én–Az viszonyával az egymás létét átélni képes Én–Te társkapcsolatot helyezi szembe. Filmünk ezen tétel abszurd parafrázisa. A negyvenes sikerhajhász reklámügynök a nőket csak eszköznek tekinti, míg egy áramütéstől a nők gondolatolvasója nem lesz, vagyis Én-je a Te-vel kénytelen azonosulni. Prepubertáskorban megrekedt, nárcisztikus, álférfias allűrökbe rejtett, gyenge énképe súlyosan megrendül a nőktől gondolatban feléje érkező kritikáktól. Egy második áramütés révén azonban erőt is kap, hogy különös képességét kamatoztassa, így karrierje felfelé ível. Önmagán gyakorolja, mit jelent nőként megfelelni – gyantázás, fenékszorító harisnya, liposzóma, munkahelyi kreativitás és eredetiség szükségeltetik –: mindez persze – bár feminista szemszögből – a nőket is gúnyolja (főleg élő tőkeként való önhasznosításukat). Végül hősünk az azonosulás kínjai által megtanulja a szerelmet csakúgy, mint a munkatárs és az elvált szülő felelősségét.

Mielőtt örülni kezdenénk, hogy Eric Berne pszichológiai fejlődésrajza milyen szépen mutatja meg korunk yuppie-jának a modern tudomány által felfedezett útját a boldogsághoz, eszünkbe juthat, hogy erről talán szó volt valahol régebben is. (Ábrahámot Isten különleges kegyelemben részesíti, aminek révén anyagilag és szociálisan felemelkedik, s kiválasztott patriarcha lesz.) Az utolsó fázisba sokat tanult hősünk csak a harmadik áramütés után juthat el, amikor felismeri, hogy épp azt kell feláldoznia, amit eddig elért: saját sikerekben dédelgetett, fáradsággal felépített férfiúi egóját. Amikor ezt képes a szeretett nő lábai elé helyezni, akkor válik igazán társsá – férfivá a Nő számára, a villámokat küldő Magasságbélinek pedig társává a sorsalakításban. Íme egy újabb New Age fúzió: haladó feminizmus és ortodox férfiuralom kézfogása a férfias nők és nőies férfiak korában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3286