KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemenszedett szenzáció

Békés Pál

 

Minden műfaj ösztönös kéjjel tárja föl előttünk saját kulisszatitkait, hogy a magagerjesztette kíváncsiságot kielégítse. A színház egyik legősibb témája a színház, közhellyé lett a regény, melyben benne foglaltatik a regény megírásának folyamata, és a „film a filmről” egyidős a filmmel. Persze ez a film a tévéről szól. És azért az mégiscsak más.

A Szemenszedett szenzáció romantikus komédiaként hirdeti magát. Van benne valami. Van benne valami romantikus – a híres sztárriporternőt a dúsgazdag szépfiú lobogó szerelmének képében megkísérti a polgári nyugalom, mely el akarja őt szakítani választott hisztérikus hivatásától. (Na mit választ a vonzó hősnő? Na mit, na mit, na mit? – Ön nyert! Valóban a hivatást.) És van benne valami komédia is – az újságírók és televíziósok, vagyis a Szent Hír imádóinak sáskasürgölődése mindig tartalmaz kacagtató elemeket. Van benne valami politikum – a kampányát folytató kormányzójelölt (ő a rossz fiú – már abból is látszik, ahogyan eszik, tömi a fejébe a hamburgert, csorog a ketchup, fujj! malac!) mindenre képes a hatalomért, még arra is, hogy sebtében kivégeztessen egy halálraítéltet, holott már útban a kegyelem. Van benne továbbá egy kis intelem – a szabad sajtó (tévé) gusztustalan, ha elszabadul. Meg egy kis megnyugtatás – a szabad sajtó (tévé) elszabadulásának egyetlen ellenszere a szabad sajtó (tévé). Van benne egy igazán jó jelenet – a feketén szatirikus pillanat, amikor a televízió egyenesben kíván közvetíteni egy kivégzést, és kamerák tülekszenek a villamosszék körül, a stábok kiáltozása pedig elnyomja a halálbamenő utolsó imáját. Van benne két jó poén – az egyik, amikor az adóállomást úgy javítja meg az erre hivatott technikus, hogy beletalpal a parabolaantennába. (Az egyetlen otthonos pillanat.) És van benne három jó színész: Kathleen Turner, Burt Reynolds és Christopher Reeve.

Egyszóval mindenből van benne valami. Jó színészből tulajdonképpen sok. De azért ez is kevés. Mert a megpendített töméntelen téma – hivatás, politikai morál, a halálos ítélet erkölcsi megítélése, szerelmi huzavona, sajtóetika, változatok az Újságírás belvilágára, satöbbi – mind-mind csak fölvillan, és kialszik nyomban. Mintha Ted Kotcheff – az amúgy persze profi, nézhető munka rendezője – így szólna hozzánk: látjátok, ebből mindből csinálhattam volna filmet.

Ami marad: a média öntömjénezése.

És amit mondhatunk: tulajdonképpen kedves.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4030