KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

A ti KÉPMAGNÓtok

Reményi József Tamás

Mint alant látható, 2019-ben a magyar tévék filmműsorának merőben újtípusú élményeit merőben újtípusú szerzők köszöntik a Filmvilág hasábjain.

 

Spiró György

 

Manapság, amikor a kereskedelmi tévék bandái rég felosztották az országot, és a közszolgálati adást csak egy monori kábelcsatornán, illegálisan lehet fogni, a beállott egyetemes hülyeség már fokozhatatlannak látszik. De az élet él, mert élni akar, persze ellenkező előjellel, mint a száz éve halott költő gondolta (segítek, marhák: Ady E.), és az otthoni nagyképernyős vályúkba most egészen valószerűtlen moslékot kaptunk. Csodálom, hogy nem ez a „mű” (Three Little Pigs) kapta az idei Oscar-díjat: megítélésem szerint a többi baromság nem is mérhető hozzá. A cselekményt, a rendezői koncepciót mellőzhetjük (a film is ezt teszi), s csak arra gondolhatunk, talán van abban valami jó is, hogy ez korunk műsorkínálata: hátha hozzá képest még olvasni is inkább kívánnak (persze a könyvkiadás tönkre van téve) az emberek (persze ők is tönkre vannak téve) a jövőben (na ez van a leginkább tönkre téve).

Akad azért valami, ami a megszokott színvonaltól fölfelé tér el, és ez a szinkron. A reklámtöltelékké darált szakma – amelyet valaha úgy hívtak: magyar színészet – sokat tanulhatna a három honi kismalactól. Valódi orgánummal, megfelelő szótag-hangsúlyokkal és tökéletes mondatlejtéssel röfögik alá a magyar szöveget. Kell is ez annak a sok disznónak, aki lusta és analfabéta feliratos filmet böngészni.

 

 

Kovács András Bálint

 

Vegyünk két, egymással ellenséges nőt és egy velük egyszerre hentergő palit, aki igazságot tesz köztük: ő a mérleg nyelve. Röviden ez a kijevi pornóadó új, szupererotikus sorozatának rezüméje. Az most más kérdés, hogy az egész el van lopva Tarr Béla 2011-es rövidfilmjéből, a Gilgames-eposzból, de meg is van fejelve a nemzeti identitás-keresés fellatív motivációjával, minthogy az ukrán ekrán még a szex-műfajban sem tagadhatja meg nacionalista önmagát. (Ezt még majd kifejtjük.) A film(?) főhőse, Hüvely Matyi, aki bármely kicsiny résben gyönyört tud fakasztani (orr-gazmus), szintén untig ismerős lehet: egy ugyanilyen mukit sugároz hosszú ideje a núbiai RTL, amit ma már kézi vezérléssel lehet fogni. (Ez sem az a liberális adó, még majd kifejtjük.)

Ami a film(?) esztétikai modulációit illeti, kár, hogy még az egyébként ügyesen nyitva hagyott vég, amikor az egyik nőhöz fahrttal közelítünk, Kusturica-szerűen öntömjénező, édes-bús nóták hangkulisszájával zajlik. De hát az alkotók(?) legalább hűek maradnak az egész narodnyik maszlaghoz. (Mint már kifejtettük.)

 

 

György Péter

 

Itt, e hasábokon A mosópor-reklámok káros szellemi pollen-hatása a posztindusztriális vizuál-kultúra szenvedő alanyaira című vallomásos esszémnek kellene következnie, de korrektúrában elolvasván kedves kollégám, bajtársam, felebarátom, KAB förmedvényét, véleménykülönbséget kell bejelentenem. Mert ha tetszik, ha nem, KAB a szexuális szokások metaforikus reprezentációnak leképezésekor megint csak (istenem, hanyadszor?) a hímsovinizmus hínárjába gabalyodik. Persze észre sem veszi. Vegyük sorra.

A férfi főszereplő nevét persze rögzíti (ráadásul nagy kezdőbetűkkel), a nők személyiség-szignifikációjára viszont ügyet sem vet, azok névtelen páriák, anonim befogadó állomások csupán, a domináns nem rabszolgoid alávetettjei. Aztán. A női orrot – a 2016-os brüsszeli karta idevonatkozó ajánlásai szerint – tilos az erotikus ábrázolás szférájába vonni, még 23h után is. Az ukránoknak egyébként, akik most a NATO soros elnökét adják, ezt igazán illenék betartani – egy pesti esztétától effajta figyelem aligha várható el. Végül. Nem ártana, ha KAB elolvasná Patty N'Gomes, tanzániai szakíró jövő héten megjelenő tanulmányát (Macho in the Pop), hátha végre elundorodik tarthatatlan eszméitől.

 

 

Szilágyi Ákos

 

Amikor a Szovjetunió örök jobblétre szenderült, előkerültek a dobozba zárt filmek, vagyis a halott szeme nem zárult le, ellenkezőleg (kinoglaz). Sokáig azt hihettük, a dobozoktól végleg elbúcsúzhattunk, mígnem az idén a Filmbiznisz című odesszai hetilap tulajdonos-főszerkesztője, Ivan Aronovics Groznij (egyébként Lebegy elnök sógora) rendkívüli bejelentést tett (Filmbiznisz, 2019/5): immár vetíthető Kira Muratova 1999-es filmje Diana hercegnőről. A húsz esztendőnyi szilenciumot egy angol-orosz kulturális egyezmény titkos záradéka mondta ki annak idején, tekintettel a Windsor-ház és a brit alattvalók érzékenységére.

A moszkvai tévékben azóta többször is adásba került mű Muratova legletisztultabb munkája. Az ő hercegnője voltaképp hisztériás liba, privátszörny, aki a médiában zseniálisan játssza minden prolik elfogódott védőszentjét, a felvevőgépek háta mögött azonban kétségbeesésbe kergeti környezetét. A hercegnőt férfiszínész játssza, Arnold Tegzesvili, aki korábban Sztálin-alakításairól lett ismert. Noha Muratova mindig megkapta a magáét a nőszövetségi kritikusoktól ('pizdantki' – a magyar fordítástól tekintsen most el a nyájas olvasó), a rendezőnő korántsem egyoldalúan elfogult hősnőjével szemben: ugyanolyan mély humánummal köp a férfiakra is.

Károlyt sem kíméli. Amikor Diana revolvert fog rá a túlbarnult kétszersültek miatt, a herceg szánalmasan könyörög neki, hogy ügyeljen a kéztartásra. Amikor pedig Károly részt kérne a nejét övező össznépi elragadtatásból, Diana egy pakisztáni lovaspólóedzővel (vendégsztár George Clooney) folytatott liezonjának dokumentumait előtárva kergeti önkéntes száműzetésbe.

Kétségtelen, hogy Muratova még ma is botrányt kavar, ám az is bizonyos, hogy a Diana-filmek hosszú sorában az ő művéé a babér. Emlékezzünk James Ivory Félix-díjjal körülajnározott vállalkozására (Udvarház a palotában, Emma Thompsonnal és Anthony Hopkinssal), Spike Lee buffó-misztériumára (amelyben Diana egy néger egyenjogi harcos zabigyereke), és persze a legnagyobb világsikerre, a Walt Disney-változatra (Hamupipőke II.), amelyben Dianának a házaséletben is csak a mókusok és gerlék nyújtanak támaszt... Ezekhez a pisla fényekhez képest az orosz kultúra még mindig hosszabb árnyékot vet.

 

A szerzők helyett írta: Reményi József Tamás

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4586