KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Hat év történelem

Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott

Mezei András

 

Megéltem-e valóban a második világháborút? Annak terjedelme nem haladja-e meg a résztvevő részvételét, „nagy idők nagy tanúinak” hangzatosságát? Ma már bevallhatom: alig tudok valamit arról a korról, melyben 12 éves gyerekként az óvóhelyen egy szál meztelen villanykörte alatt féltem a bombák süvítéseit, a becsapódásokat, a távoli házak omlását – mintha a fölöttem elsötétedő villanykörtével oltották volna ki végleg a romba dőlt lakónegyedek összes csillárait. Az úgy nevezett cekas, az izzószál narancsvörös kígyója azonban nem aludt ki végleg a távoli rövidzárlattól. A pizsamás fiúnak jelzést adott: mi történt egyetlen robbanás pillanatában azalatt, amíg ő az óvóhelyen elhomályosodni és újra világítani látta a csupasz villanyégőt.

Elképzelte a lebombázott házat, hiszen addig is látott már olyant – de a távoli valóságot, mely szintúgy abban az egyetlen pillanatban találkozott sorsával, a képzelet nem fényképezhette le: az épp akkor előretörő szovjet csapatokat Sztálingrád körül. A hómező perspektíváját, mely mind keskenyebbé válik az egykori filmfelvevő látószögében, s a túlélő ma látja összezárulni azt a „harapófogót” – melynek a pizsamás kisfiú végül is életét köszönhette.

Most, hogy húsz részben mutatja be a Magyar Televízió a gyerekkorát, mondhatnám némi túlzással: ő is benne volt mindabban, amit a dokumentumképeken ma látni lehet: hallotta a front moraját, a földalatti égzengés üzenetét a városon túlról. A kapu mélyedésébe húzódva, onnan kitekintve látta a behavazott, fölkoncolt halottakat: „így járnak a katonaszökevények!” – látta a piros ejtőernyőket kinyílani a körülzárt, ostromlott város felett, mintha pipacsos mező tavaszodott volna odafönn. Aztán a torkolattüzeket. Az alacsony égre írt háborús lázgörbéket. Romokat. Téglák beleit. A haslövéses hangját hallotta visszhangozni a kapu alatt. Látta a liberátorok „égi seregének” pikkelyes csillogását. Hallotta a már-már kozmikus görgeteg erősödő, halkuló monotóniáit, mégis, azt kell, hogy mondja, alig élt át valamicskét a második világháború teljességéből. Ha akkor meghal, alig vitt volna magával emléket, rálátást a második világháborúra. És ez az a teher, mellyel a halottak bízzák meg az életben maradottakat. Éljék át totálisan: a fasizmus kezdetben mindig megszerzi a maga előnyét, hiszen nincsenek erkölcsi meggondolásai. „Izzó” hitekkel csapja be saját ágyútöltelékeit: az Európát tűz- és lángtengerré változtató „birodalmi németeket”. Egy „meggyőződés” nevében indul a villámháború, és hússzor ötven percen át láthatjuk szüntelenül: micsoda villámokat „földel le” teljes szélességében az orosz föld! De mégsem a látvány rendít meg, a pusztítás mechanizmusának képsorai végül is egyhangúak: torkolattüzek, kiégett városok, szétrobbanó repülőgépek kopírozódnak egymásra. Engem a képi térközökben levő, a szemmel láthatatlan, a fényképezhetetlen történések érdekelnek ebben a filmsorozatban: a tankot vásárló „harckocsizó máriák”, a Moszkva előtti hóragyogásos „no pasaran” benső díszszemléje az elhatározásban. Leningrád hősi temetőjének előképe a nélkülözésben fölmagasló nép akaratában, s ahogy egy sebesült partizánt három halál árán sem hagynak a golyózáporban Natasák, Olgák és Nagyák, az északi csillagfény: tizenkét éves kisfiú lámpa világította arca az óriás esztergagép mellett valahol Szibériában – ők érdekelnek mind a húsz részben: ± hadijelentésekből kielemezhetetlen lelki tartalmak, mert lelki nagyság nyert háborút végül is, nem a fegyverek –, miközben az én óvóhelyi villanykörtém itt, Budapesten egyet hunyorgott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7918