KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/március
JANCSÓ MIKLÓS
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Schreiber András: Két szűk esztendő Beszélgetés Havas Ágnessel
MELODRÁMA
• Pápai Zsolt: Pátosz és realizmus John Cassavetes modern melodrámái
• Kovács Ilona: Ha a botrány elmarad [RÉSZLET] Apácasors Diderot-tól napjainkig
LATIN BŰNÖK
• Géczi Zoltán: Latin bűn A latin-amerikai thriller evolúciója
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Czigány Tamás (1928-2014)
LATIN BŰNÖK
• Sepsi László: Foggal-körömmel Latin-amerikai horrorfilmek
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + fém [RÉSZLET] Paul Verhoeven – 2. rész
• Andorka György: Engedelmes test Robotzsaru
BALKÁN EXPRESSZ
• Szíjártó Imre: Csonka napok Új szerb film
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Ki ölte meg Bambit? Julien Temple Sex Pistols-filmjei
TELEVÍZÓ
• Gáncsos Kármen: Éjjel-nappal fikció Televíziós dokurealizmus
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Én és énke a filmvásznon Amszterdam
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: A börtönből jött királyfi Joyce Maynard: Nyárutó
• Baski Sándor: Családi pótlék Jason Reitman: Nyárutó
KRITIKA
• Pályi András: Kérdések a múlthoz Wałęsa – A remény embere
• Huber Zoltán: Variációk kanapéra Couch Surf
• Nagy V. Gergő: Vissza a kamaszkorba Megdönteni Hajnal Tímeát
• Muhi Klára: Azok a régi hengergőzések Szerelempatak
MOZI
• Csiger Ádám: A plebejus herceg
• Baski Sándor: A Grand Budapest Hotel
• Kránicz Bence: Prince Avalanche – Texas hercege
• Forgács Nóra Kinga: Vijay és én
• Sepsi László: Én, Frankenstein
• Andorka György: Téli mese
• Huber Zoltán: Herkules legendája
• Roboz Gábor: Nyomtalanul
• Varró Attila: Műkincsvadászok
• Horváth Eszter: Idegen a tónál
• Kovács Kata: Végtelen szerelem
DVD
• Pápai Zsolt: Meteo
• Csiger Ádám: Mozimaraton: Akciófilmek hétvégére díszdoboz
• Soós Tamás Dénes: Hamarosan…
• Tosoki Gyula: Félelmetes nap
• Soós Tamás Dénes: A folyosó túloldalán

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Tollbamondás

Szép remények

Huber Zoltán

Mike Newell adaptációja, Dickens klasszikusának immár a tizennyolcadik megfilmesítése.

Dickens egyik legismertebb fejlődésregénye ma már olyannyira az angolszász popkultúra részévé vált, hogy a számtalan mozgóképes és színpadi adaptáció mellett az árva főhős (Pip) karikatúrája még a South Park kultsorozatában is állandó mellékszerepet kaphatott. A Szép remények töretlen népszerűségét a romantikus kulisszák, a remekül megírt figurák és a csavaros fordulatok garantálják, különösen vonzóvá varázsolva a történetet a legkülönfélébb feldolgozások számára. Bár évtizedenként újra a vászonra álmodják, a legtöbbször csak a konkrét események felsorolásában, az újabb szereposztásokban vagy kortárs fazonírozásokban gondolkodó alkotók a mai napig nem tudták túlszárnyalni a David Lean rendezte, 1946-os filmváltozatot.

Az angol filmgyártás aranykorában készült alkotás talán éppen azért válhatott a Dickens-mozik meghatározó alapművévé, mert Lean és csapata jelentősen megkurtította a szerteágazó történetet, és az alapanyag fő dramaturgiai szerkezetére koncentrált. A gyönyörű képekkel és tökéletes szereposztással dolgozó alkotók ezzel a módszerrel igen plasztikusan meg tudták ragadni a dickensi próza markánsabb motívumait, elsősorban mégis egy önálló, önmagában is hatásos filmben gondolkodtak. Mivel az irodalom és a mozgókép a nyilvánvaló átfedések ellenére alapvetően más hatásmechanizmusokkal dolgozik, a forgatókönyvíró és a rendező történetvezetési döntései igen kritikusak a megfelelő arányok és kompromisszumok szempontjából.

Némileg meglepő, hogy a látványos kalandmozik (Perzsia hercege), a sikeres romkomok (Négy esküvő, egy temetés) és komplexebb narratívák (Harry Potter és a Tűz Serlege) terén is tapasztalt Mike Newell a biztosabb, ám jóval unalmasabb adaptációs utat választotta. A tetszetős külsőbe csomagolt, a brit színjátszás elitjét felvonultató legfrissebb feldolgozás ugyanis megbízhatóan felmondja Dickens szövevényes cselekményét, de adós marad a karakterek mélyebb bemutatásával – ahogyan a regény szellemiségének, markáns társadalmi hátterének alkotói interpretációja is elmarad. Newell, illetve a forgatókönyvet jegyző David Nicholls megpróbálják kidomborítani a szociális determináció, a kitartás és az irracionális véletlenek egymást erősítő hatásait. A szálak már-már ironikusan kusza kanyarítása, az ábrázolt korszak e sajátos kettőségeinek frappáns megragadása helyett a legújabb filmverzió azonban inkább túlzsúfoltnak hat. Röpke két óra alatt lehetetlen az összes melléktörténettel és fordulattal megbirkózni, és eközben még a szereplők rejtett motivációit, az eltitkolt vágyakat és a láthatatlan érdekközösségeket is hatásosan felfesteni. Newell és Nicholls sajnos túl sokat szeretne átemelni a könyv lapjairól, így az egyszerűsítés helyett szinte mindent elhadarnak, nem kis hiányérzetet hagyva a nézőben.

A kortárs angol tömegfilm és a viktoriánus irodalmi hagyományok egyértelmű áthallásait Newell munkája is remekül szemlélteti. A legújabb Szép remények vizuálisan erős, igényes kivitelezésű, feszes darab, amely nincs híján az elsöprő szenvedélynek, a morális dilemmáknak és az epikus ellentéteknek sem. Ahelyett azonban, hogy a mű megvizsgálná, vagy legalább körbejárná ezeket az univerzális alkotóelemeket, megelégszik a puszta felmutatásukkal. A film látványos, ám üres klipszerűsége egy komolyabb költségvetésű, sikeres tévésorozat moziforgalmazásra megvágott, csonka verziójára emlékeztetheti a közönséget.

Newell munkája mindezek ellenére mégsem nevezhető kudarcnak. A kiváló színészek gond nélkül hozzák a jellegzetes típusfigurákat, Ralph Fiennes és Robbie Coltrane játéka ráadásul különösen emlékezetes. Az ipari forradalom kormos füstje remekül ellenpontozza a nagypolgári szalonok díszes egzotikumát, és az érzelmek is a kellő hőfokon lángolnak – a megfelelő hangsúlyok, alkotói intenciók nélkül az egész mégsem több mint egy igényes, csak épp kissé érdektelen könyvillusztráció. Igaz, eközben a mű folyamatosan emlékeztet minket Dickens örökérvényű művészetére is, ami akár egy újabb generáció kedvét hozhatja meg az olvasáshoz. Ha innen nézzük, a film végül beteljesíti legfontosabb feladatát.

 

Szép remények (Great Expectations) – brit, 2012. Rendezte: Mike Newell. Írta: Charles Dickens regényéből David Nicholls. Kép: John Mathieson. Zene: Richard Hartley. Szereplők: Jeremy Irvine (Pip), Holliday Grainger (Estrella), Helena Bonham Carter (Miss Havisham), Ralph Fiennes (Magwitch), Robbie Coltrane (Jaggers) Jason Flemyng (Gargery). Gyártó: Lipsynch Productions / Unison Films / Number 9 Films / BBC Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 128 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11355