KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/április
JANCSÓ MIKLÓS
• Báron György: Képek a hagyatékból A formalista és a moralista Jancsó
• Pintér Judit: Éljen Garibaldi! Jancsó Olaszországa − az olaszok Jancsója
• Muhi Klára: Jancsó-domb Beszélgetés Kende Jánossal
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
MESTERKURZUS
• Forgách András: A háromnevű Philip Seymour Hoffman (1967-2014)
• Nánay Bence: Rendet, rendet, műrendet! Wes Anderson képkompozíciói
MŰKINCSEK NYOMÁBAN
• Kránicz Bence: Mona Lisa meséje Hollywoodi képhamisítók
• Géczi Zoltán: A Führer múzeuma Műkincsrablók, műkincsvadászok
MAGYAR MŰHELY
• Szalay Dorottya: Trenden innen és túl Magyar kísérleti filmes körkép
• Lichter Péter: Láthatatlan határsértések Kísérleti kerekasztal
• Schubert Gusztáv: Kontracinema.com A kísérleti film honlapja
FESZTIVÁL
• Horváth Eszter: A szabad akarat illúziója Frankofón Filmnapok
• Szatmári Zsófia: Üdvözlet a kisvárosból Beszélgetés Guillaume Brac-kal
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A szélcsend hullámain A mai bolgár film
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Digitális operaház Társművészetek a mozikban
TELEVÍZÓ
• Roboz Gábor: A lápvidék rémei A törvény nevében
FILM / REGÉNY
• Forgács Nóra Kinga: Az emlékezés kórháza Charlotte Roche//David Wnendt: Nedves tájak
KRITIKA
• Varró Attila: Művészi véna Műkincsrablók, műkincsvadászok
• Margitházi Beja: Vissza a természethez Viharsarok
MOZI
• Kolozsi László: Gyermekeink
• Barkóczi Janka: Az ártatlanság virágai
• Forgács Nóra Kinga: Mr. Morgan utolsó szerelme
• Margitházi Beja: A hang ereje
• Vajda Judit: Szerelem a felhők felett
• Alföldi Nóra: 9 hónap letöltendő
DVD
• Nagy V. Gergő: Buffalo Bill és az indiánok
• Pápai Zsolt: Nebraska
• Soós Tamás Dénes: Világvége
• Bocsor Péter: Moby Dick
• Géczi Zoltán: Oldboy (2013)
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink

Kész a leltár?

Zalán Vince

Sárközy célja a magyar történelmi dokumentumfilm tárgyszerű, esztétikai ítélkezést mellőző története.

Váratlan öröm Sárközy Réka – Elbeszélt múltjaink. A magyar történelmi dokumentumfilm útja – könyvének a megjelenése. Váratlan, mert szomorú tény, évek óta tudjuk – a népszerű színészportrék kivételével – megszűnt a magyar filmkönyvkiadás. Fél évtizede, hogy befejezte filmkönyv-sorozatát az Osiris Kiadó, a Palatinus is felhagyott a filmkönyvek gondozásával, a szegedi Apertúra kötetei sem kapnak már semmilyen támogatást. Az Európa Kiadónak két életrajzra (Fellini, Pasolini) futotta az erejéből. S mint a teljes sötétség előtti, utolsó gyertyafényre, úgy tekinthetünk Pentelényi László magán kezdeményezésére, a Francia Új Hullám Kiadóra, amely legutóbb Paul Schrader régen várt könyvével (A transzcendentális stílus a filmben – Ozu/Bresson/Dreyer) kedveskedett a filmbarátoknak. Ebben a helyzetben kivételes elismerés illeti az 1956-os Intézetet és L’Harmattan Kiadót, hogy vállalkoztak Sárközy Réka munkájának kiadására. Hozzá téve, hogy egy olyan témakörben, a dokumentumfilm, a magyar dokumentumfilm témakörében, amelyben – nem számítva a MADE dokumentum-köteteit –, évtizedek óta nem jelent meg érdemleges publikáció.

Sárközy Réka, mielőtt rátérne témájára, magyar történelmi dokumentumfilm útjának megrajzolására két ponton próbálja kicövekelni vizsgálatának tárgyát. Egyfelől megkísérli körüljárni a dokumentumfilm fogalmát és tipológiáját, másfelől szeretné beavatni az olvasót a posztmodern történetírás problematikájába. Tárgyalásmódjára jellemző, hogy határozottan tartózkodik bármiféle esztétikai megállapítástól, kivált, hogy műfajelméleti kérdésekben állást foglaljon. Az általa áttekintett (jóllehet választása indokait fel nem fedő) szakirodalom alapján írja le a dokumentumfilm tipológiájának különböző megközelítéseit, így Bill Nichols felosztását (költői, magyarázó, megfigyelő, részvevő, performatív), Erik Barnouw elképzelését, amely az alkotó társadalmi szerepvállalásából indul ki, harmadikként Patricia Aufderheide tematikus felosztását, amely a filmek tartalma szerint felosztását javasolja. Tőle veszi át a magyar fül számára kissé disszonánsan hangzó „használható múlt” („useable past”), fogalmát, amit aztán maga is alkalmaz könyve filmtörténeti fejezeteiben. Végezetül pedig Ungváry Rudolf, a napi gyakorlathoz segítséget nyújtó dokumentumfilm-tipológiáját ismerteti. Még mindig a bevezető fejezeteknél maradva: újszerűnek mondható, hogy bekapcsolja munkájába a történetírás aktuális dilemmái közül a kételkedők véleményét, akik szerint a magyarázat helyébe a megértés lép, s hogy a múltnak egynél több története van. Innen könyvének címe. Elbeszélt múltjaink. S ezt figyelembe kell vennie a filmeseknek is, hiszen a film „a történelem elbeszélésének sajátos lehetősége”.

Ezt követően, mini-történeti visszapillantásban, felidézi a dokumentumfilm történetének fontosabb etapjait a kezdeti próbálkozásoktól a cinéma direct, a cinéma vérité , a „videós” évek állomásait számba véve egészen az „átértelmezett történelem” filmjeiig, napjainkig. Majd végre a „főétek” kerül elénk: a magyar történelmi dokumentumfilm története. Itt bomlik ki igazán a szerző téma iránti elkötelezettsége, elszántsága és szorgalma. Bemutatja a filmeket, de nem értékel. Figyelme viszont majd minden részterületre kiterjed, jóllehet lesznek, akik hiányolnak majd a kötetből alkotókat, filmeket. Ennek következtében a kötetben egyfajta belső ellentmondást figyelhet meg az olvasó: ha nincs (ilyen vagy olyan, a szerző által elfogadott elvek alapján) értékrend, indokolt rangsorolás a tárgyalt dokumentumfilmek között, amely magyarázhatná filmek kimaradását a különböző dokumentumfilm-korszakok bemutatásakor, akkor a leírásoknak megközelítőleg teljes körűnek illene lenniük, hiszen ez indokolhatná az érték-különbségek megállapításának elmaradását. Viszont vitathatatlan friss és egyedülálló, ahogyan Sárközy Réka bevonja könyvébe a Magyar Televízió szerepének bemutatását, a történelmi ismeretterjesztés minőségi példáit s a rendszerváltozás utáni interjúfilmek aranykorát, a Fekete Doboz szerepét. Rendkívül hasznosak az intézmény-történeti passzusok, az állami finanszírozás változásainak feltérképezése. Ezek a kötet szinte kézikönyvként (!) is használható fejezetei. A szerző filmes, történész és könyvtáros. Ez utóbbi erényeit csillogtatja az Elbeszélt múltjaink befejező részeiben. Itt inventározza a Magyar Televízió Napzárta című műsorának (1989-1991) forrásértékű felvételeit, az 1982 és 2009 között készült történelmi tárgyú portré- és dokumentumfilmek (válogatott) filmográfiáját.

 

1956-os Intézetet – L’Harmattan Kiadó, 2011.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11053