KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/április
JANCSÓ MIKLÓS
• Báron György: Képek a hagyatékból A formalista és a moralista Jancsó
• Pintér Judit: Éljen Garibaldi! Jancsó Olaszországa − az olaszok Jancsója
• Muhi Klára: Jancsó-domb Beszélgetés Kende Jánossal
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
MESTERKURZUS
• Forgách András: A háromnevű Philip Seymour Hoffman (1967-2014)
• Nánay Bence: Rendet, rendet, műrendet! Wes Anderson képkompozíciói
MŰKINCSEK NYOMÁBAN
• Kránicz Bence: Mona Lisa meséje Hollywoodi képhamisítók
• Géczi Zoltán: A Führer múzeuma Műkincsrablók, műkincsvadászok
MAGYAR MŰHELY
• Szalay Dorottya: Trenden innen és túl Magyar kísérleti filmes körkép
• Lichter Péter: Láthatatlan határsértések Kísérleti kerekasztal
• Schubert Gusztáv: Kontracinema.com A kísérleti film honlapja
FESZTIVÁL
• Horváth Eszter: A szabad akarat illúziója Frankofón Filmnapok
• Szatmári Zsófia: Üdvözlet a kisvárosból Beszélgetés Guillaume Brac-kal
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A szélcsend hullámain A mai bolgár film
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Digitális operaház Társművészetek a mozikban
TELEVÍZÓ
• Roboz Gábor: A lápvidék rémei A törvény nevében
FILM / REGÉNY
• Forgács Nóra Kinga: Az emlékezés kórháza Charlotte Roche//David Wnendt: Nedves tájak
KRITIKA
• Varró Attila: Művészi véna Műkincsrablók, műkincsvadászok
• Margitházi Beja: Vissza a természethez Viharsarok
MOZI
• Kolozsi László: Gyermekeink
• Barkóczi Janka: Az ártatlanság virágai
• Forgács Nóra Kinga: Mr. Morgan utolsó szerelme
• Margitházi Beja: A hang ereje
• Vajda Judit: Szerelem a felhők felett
• Alföldi Nóra: 9 hónap letöltendő
DVD
• Nagy V. Gergő: Buffalo Bill és az indiánok
• Pápai Zsolt: Nebraska
• Soós Tamás Dénes: Világvége
• Bocsor Péter: Moby Dick
• Géczi Zoltán: Oldboy (2013)
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Akira Kurosawa Testőr-filmjei

Benke Attila

Yojimbo – japán, 1962. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Toshiro Mifune, Tatsuya Nakadai, Takashi Shimura. Forgalmazó: Etalon Film. 110 perc.

Sanjuro – japán, 1962. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Toshiro Mifune, Tatsuya Nakadai, Takashi Shimura. Forgalmazó: Etalon Film. 96 perc.

Masaki Kobayashi, Kihachi Okamoto, Hideo Gosha és Akira Kurosawa többek között kosztümös szamurájfilmjeikkel (jidaigeki chambara) váltak híressé Japánban és világszerte. Azonban műveikben (Három szamuráj bandita, Szamurájlázadás, A végzet kardja) a műfaj csak keret az alkotókat foglalkoztató problémák kifejtéséhez. Így Kurosawa klasszikusában, A hét szamurájban, mely az évszázadok alatt kialakult japán csordaösztön mentalitást a megrettent átlagemberek és a kardforgató szamuráj egyéniségek konfliktusának bemutatásán keresztül kritizálja. A mester későbbi chambarái, A testőr és a Sanjuro ugyanezt a témát tárgyalják ironikus hangnemben, közös főszereplőjük cinikus nézőpontjából.

E két film tulajdonképpen sorozatot alkot, habár történetüket csak az azonos főhős (Tsubaki Sanjuro) köti össze. Mindkét mű legalább annyira kapcsolódik nyugati, mint keleti (filmes) hagyományokhoz. Cselekményük ugyanis erősen emlékeztet a westernfilmekére: a XIX. századi Japánban, nagyjából a Vadnyugat hőskorával egyidőben érkezik meg egy magányos harcos egy poros kisvárosba, ahol a rivális bandák háborújába keveredik. A testőrt – mely amúgy az Egy maréknyi dollárért és az 1996-os Az utolsó emberig elődje – Dashiel Hammett 1929-es regénye, a Vörös aratás, illetve az 1942-es Üvegkulcs című film noir újraértelmezéseként tartják számon: Sanjuro a közösség rivális bandáit egymás ellen kijátszva próbál hasznot szerezni, és nem utolsó sorban rendet tenni a városban. Habár az egyszerű kalandnarratíva fordulatokban gazdag, mégis a Toshiro Mifune által kiválóan megformált, szerethető antihős figurája a legérdekesebb. Miként maga Kurosawa is bevallja, a cinikus, olykor trágár és otromba főszereplő megalkotásánál a hagyományos chambarák romantikus szamurájai helyett a klasszikus amerikai pisztolyhőst tekintette mintának. Sanjuro ugyanis egy ronin, azaz bukott, gazdátlan szamuráj, a vadnyugati magányos lovashoz hasonlóan kérlelhetetlenül individuális karakter, aki a „(fenn)síkok csavargója”-ként csak magára és fegyverére számíthat. Vele éles kontrasztban állnak a „civilizált” kisváros bandákba tömörülő, egyéniségüket feladó lakosai, kiknek értelmetlen csetepatéin az olykor csak kritikus szemlélővé váló Sanjuro jól szórakozik. A testőr az individualizmus és a csordaösztönös, buta tömeg ilyetén szembeállításával A hét szamurájhoz hasonlóan a nyugati, modern (ronin) és a hagyományos japán mentalitás (a bandák) kontrasztját teszi láthatóvá elődjénél sokkal csípősebb és ironikusabb formában.

A Sanjuro újabb variáció e témára, ugyanakkor pedig a hatvanas évekre Japánban is kiéleződő generációs konfliktusra, illetve az évtized folyamán utcára vonuló diákmozgalmakra reagál. Az előző részben megismert köpönyegforgató, magányos antihős paradox módon itt gunyorosan oktatja ki a csapatmunkáról egy falu hamisan megvádolt és a korrupt helyi hatalmasság által fogságba ejtett tisztviselőjének kiszabadítására induló fiatal szamurájokat. Ismét egyén és csoport állnak tehát szemben, ám Kurosawa a nemzedékek közti ellentétek ábrázolásával a modern mellett ezúttal egy konzervatívabb üzenetet is megfogalmaz főhőse szavain keresztül. A zabolázatlan renegát harcos, Sanjuro ugyanis csapattá neveli a zöldfülű ifjakat, és az utolsó kardpárbaj után önmagát is kritizálva fegyelemre inti őket. „A jó kardok hüvelyükben maradnak” – ismétli a történetben korábban egy idősebb gésa által hozzá intézett szavakat. Figyelmeztetés ez az évtized elején utcákra vonuló újbaloldali, rendőrökkel összecsapó diákok és tulajdonképpen az utókor alkotói (a giccsbe hajló Az utolsó szamuráj, vagy a fantasy-blődlinek ígérkező 47 ronin készítői) felé. Hiszen A testőr vagy a Sanjuro nem azért váltak klasszikussá, mert sokat kardoznak bennük, hanem mert képesek voltak megragadni a japán kultúra és mentalitást lényegét.

Extrák: másfél órás dokumentumfilm Kurosawa pályáról: az első rész A testőr, a második a Sanjuro korongján kapott helyett. A két film két külön kiadvány, melyek egy további Kurosawa-filmmel (Élni), illetve két Kaneto Shindo művel (A kopár sziget; Onibaba) együtt díszdobozban is megvásárolhatóak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11678