KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/április
JANCSÓ MIKLÓS
• Báron György: Képek a hagyatékból A formalista és a moralista Jancsó
• Pintér Judit: Éljen Garibaldi! Jancsó Olaszországa − az olaszok Jancsója
• Muhi Klára: Jancsó-domb Beszélgetés Kende Jánossal
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
MESTERKURZUS
• Forgách András: A háromnevű Philip Seymour Hoffman (1967-2014)
• Nánay Bence: Rendet, rendet, műrendet! Wes Anderson képkompozíciói
MŰKINCSEK NYOMÁBAN
• Kránicz Bence: Mona Lisa meséje Hollywoodi képhamisítók
• Géczi Zoltán: A Führer múzeuma Műkincsrablók, műkincsvadászok
MAGYAR MŰHELY
• Szalay Dorottya: Trenden innen és túl Magyar kísérleti filmes körkép
• Lichter Péter: Láthatatlan határsértések Kísérleti kerekasztal
• Schubert Gusztáv: Kontracinema.com A kísérleti film honlapja
FESZTIVÁL
• Horváth Eszter: A szabad akarat illúziója Frankofón Filmnapok
• Szatmári Zsófia: Üdvözlet a kisvárosból Beszélgetés Guillaume Brac-kal
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A szélcsend hullámain A mai bolgár film
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Digitális operaház Társművészetek a mozikban
TELEVÍZÓ
• Roboz Gábor: A lápvidék rémei A törvény nevében
FILM / REGÉNY
• Forgács Nóra Kinga: Az emlékezés kórháza Charlotte Roche//David Wnendt: Nedves tájak
KRITIKA
• Varró Attila: Művészi véna Műkincsrablók, műkincsvadászok
• Margitházi Beja: Vissza a természethez Viharsarok
MOZI
• Kolozsi László: Gyermekeink
• Barkóczi Janka: Az ártatlanság virágai
• Forgács Nóra Kinga: Mr. Morgan utolsó szerelme
• Margitházi Beja: A hang ereje
• Vajda Judit: Szerelem a felhők felett
• Alföldi Nóra: 9 hónap letöltendő
DVD
• Nagy V. Gergő: Buffalo Bill és az indiánok
• Pápai Zsolt: Nebraska
• Soós Tamás Dénes: Világvége
• Bocsor Péter: Moby Dick
• Géczi Zoltán: Oldboy (2013)
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Élni

Czirják Pál

Ikiru – japán, 1952. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Takashi Shimura, Nobuo Kaneko, Shinichi Himori. Forgalmazó: Etalon Film. 143 perc.

Két legismertebb ötvenes évekbeli munkája, A vihar kapujában (1950) és A hét szamuráj (1954) között rendezett Kurosawa egy nálunk ritkábban vetített filmet, amely az említett alkotások történelmi háttere helyett kortárs közegben játszódik, ugyanakkor a benne felvetett problémák semmivel sem egyszerűbbek vagy könnyedebbek, mint azok, amelyek kosztümös filmjeit jellemzik. Sőt az Élni szó szerint az emberi létezés legvégső kérdéseivel foglalkozik. Főszereplője nyugdíjazás előtt álló hivatalnok, aki megtudja, hogy halálos betegségben szenved, és legfeljebb hónapjai lehetnek hátra. A film cselekménye alapvetően ezt a rövid időszakot öleli fel, azt járja körül, hogy miként próbál a férfi változtatni életén és fordítani addig kudarcosnak tetsző sorsán, illetve próbál értelmet adni a mindennapok küzdelmeinek. És teszi ezt éppen akkor, amikor a halál árnyékában minden visszavonhatatlanul elveszni látszik.

Tökéletes melodrámai alaphelyzet. Kurosawa mindazonáltal még itt is tudott csavarni a képleten. Már a film legelején felbukkanó narrátor, valamint a számtalan különös képi megoldás sajátosan áthangolja az előadásmódot; a legmeglepőbb azonban az a váltás, amelyet a rendező a cselekmény utolsó harmadában valósít meg. Az elbeszélés ugyanis korántsem ér véget a főhős – egyébként az első percben előre jelzett – halálával, hanem e pontról visszatekintve mintegy újramondja a történetet, immár több oldalról, mozaikosan szedegetve össze az addig elhallgatott részleteket.

Persze a korszakban szokatlannak tűnő narrációs megoldásai mellett az Élni igazi melodráma, amely az érzelmek rendkívül széles skáláján vezeti végig a nézőt. Ám talán azért sikerül a filmnek mégis elkerülnie a sziruposságot, mert a rendező ezúttal is ragaszkodott az árnyalt lélektani ábrázoláshoz, a különféle nézőpontok ütköztetésére építő dramaturgiához és a forma, a kompozíciós elvek innovatív továbbgondolásához. Azokhoz a pillérekhez, amelyek úgyszólván névjegyszerűen hatják át alkotásait.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11680