KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/április
JANCSÓ MIKLÓS
• Báron György: Képek a hagyatékból A formalista és a moralista Jancsó
• Pintér Judit: Éljen Garibaldi! Jancsó Olaszországa − az olaszok Jancsója
• Muhi Klára: Jancsó-domb Beszélgetés Kende Jánossal
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
MESTERKURZUS
• Forgách András: A háromnevű Philip Seymour Hoffman (1967-2014)
• Nánay Bence: Rendet, rendet, műrendet! Wes Anderson képkompozíciói
MŰKINCSEK NYOMÁBAN
• Kránicz Bence: Mona Lisa meséje Hollywoodi képhamisítók
• Géczi Zoltán: A Führer múzeuma Műkincsrablók, műkincsvadászok
MAGYAR MŰHELY
• Szalay Dorottya: Trenden innen és túl Magyar kísérleti filmes körkép
• Lichter Péter: Láthatatlan határsértések Kísérleti kerekasztal
• Schubert Gusztáv: Kontracinema.com A kísérleti film honlapja
FESZTIVÁL
• Horváth Eszter: A szabad akarat illúziója Frankofón Filmnapok
• Szatmári Zsófia: Üdvözlet a kisvárosból Beszélgetés Guillaume Brac-kal
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A szélcsend hullámain A mai bolgár film
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Digitális operaház Társművészetek a mozikban
TELEVÍZÓ
• Roboz Gábor: A lápvidék rémei A törvény nevében
FILM / REGÉNY
• Forgács Nóra Kinga: Az emlékezés kórháza Charlotte Roche//David Wnendt: Nedves tájak
KRITIKA
• Varró Attila: Művészi véna Műkincsrablók, műkincsvadászok
• Margitházi Beja: Vissza a természethez Viharsarok
MOZI
• Kolozsi László: Gyermekeink
• Barkóczi Janka: Az ártatlanság virágai
• Forgács Nóra Kinga: Mr. Morgan utolsó szerelme
• Margitházi Beja: A hang ereje
• Vajda Judit: Szerelem a felhők felett
• Alföldi Nóra: 9 hónap letöltendő
DVD
• Nagy V. Gergő: Buffalo Bill és az indiánok
• Pápai Zsolt: Nebraska
• Soós Tamás Dénes: Világvége
• Bocsor Péter: Moby Dick
• Géczi Zoltán: Oldboy (2013)
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Rózsadomb

Mesék K-vonalra

Korcsog Balázs

Egy kádercsalád mindennapjai, a személyi kultusz és 1956 gyerekszemmel. Cantu Mari első filmje.

 

Egy-egy fontos kivételtől eltekintve a magyar történelem XX. századi traumáinak (művészi) feldolgozása még mindig csak várat magára: a többi művészeti ág mellett az irodalomnak és a filmnek is komoly adósságai vannak e téren. Pedig a közös múlttal való művészi és nem művészi szembenézés (a művek színvonalától függetlenül is) hozzátartozna egy nemzet önismeretéhez. A magyar-német-román koprodukcióban készült Rózsadomb változó színvonalú játékfilm, de mindenképpen élvezetes produkció, s így alkalmas a legújabb kori magyar történelem egyik sorsdöntő pillanatának felidézésére.

Ez a sorsdöntő pillanat 1956, ami ugyan nincs kimondva a filmben, ám a néző minimális történelmi ismeretek birtokában is hamar felismeri, hogy valamikor az ötvenes évek elején vagy közepe táján játszódik a történet. Két kisgyerek, két testvér, Panka és Miska egy szigorúan őrzött rózsadombi villában töltik gyerekkorukat. Apjuk, Pálfi Gábor, a korszak egyik vezető politikusa: a filmnek amolyan Bástya vagy Virág elvtársa ő (nagy fekete autó, K-vonal, ávósok stb.). A korszak egyik nagyhatalmú kultúrpolitikusáról mintázott Pálfit Andorai Péter alakítja, aki egyértelműen napjaink egyik vezető magyar férfiszínésze, bár játéka (nyilván az ábrázolt karakter fogyatékosságai miatt is) most elmarad az Enyedi Ildikó Simon mágusában nyújtott zseniális alakításától. A gyerekek anyját, Pálfi jóval fiatalabb, paraszti sorból kiemelt káder-feleségét Marozsán Erika játssza. Róza, a házvezetőnő (Lázár Kati) a gyerekek „pártos” szüleinek ellenpontja: a babonás, istenfélő, egyszerű asszony titokban imádkozni tanítja a gyerekeket, az angyalokról és Jézusról mesél nekik: történetei jelentik a gyerekek számára a „róz(s)adombi” meséket.

Cantu Mari filmje szinte mindvégig egyetlen helyszínen játszódik: a rózsadombi villa és annak kertje a két gyerek kisvilága. A felnőttek nagyvilágában, a történelem és a politika színpadán közben persze zajlanak az események: kitör a forradalom, a papa a reformkommunisták oldalára áll, ezért a bukás után kegyvesztett lesz és kizárják a hatalomból, a családnak el kell költöznie a rózsadombi villából.

A „pártos” családi élet és Pálfi politikai tevékenysége mellett a filmnek van egy fontos (persze a történelemhez és a politikához szorosan kapcsolódó) magánéleti szála is: légipostán levél érkezik Izraelből, ám ezt a levelet a gyerekek elrejtik apjuk elől. Pedig a levél fényt deríthetne a család egyik rejtélyére, a fiatal feleség féltékenységének okára. A levélből ugyanis kiderül, hogy hogyan és miért halt meg Pálfi egykori szerelme és/vagy harcostársa, Loló.

A gyerekek mesés világa, róz(s)adombi magánmitológiája nyilvánul meg abban is, hogy Panka és Miska valami titokzatos, a kert fáin átszűrődő vöröses fényre lesznek figyelmesek, és aztán ezt a kísérteties piros lidércfényt figyelik minden este a szobájuk ablakából. Csak a film végén derül ki, hogy ez a vörös lidércfény nem más, mint a házuktól nem messze, a domboldalon felállított és elromlott nagy neon vörös csillag villogó fénye. A gyermeki látásmódot, a gyerekek nézőpontját jelzi az is, hogy a filmben szinte mindent közeli és félközeli beállításban láthatunk: gyerekszemmel járva a környező világban, minden hatalmasnak és rejtélyesnek látszik. A film legfőbb erőssége éppen ezért nem is annyira a történetben, mint inkább a finoman érzékeltetett hangulatokban rejlik. A Rózsadomb tehát: 1956 – gyerekszemmel. Éppen ez a gyermeki látásmód, a Rákosi-rendszer és az ’56-os forradalom gyermeki nézőpontból történő ábrázolása, mintegy az emberi életek és az egyéni sorsesemények mögött meghúzódó, illetve az azokkal egyidejűleg zajló történelmi-politikai események háttérként való bemutatása rokonítja a Rózsadombot a többi ’56-os témát feldolgozó filmmel, például a Szamárköhögéssel vagy Mészáros Márta Naplóival.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1825