KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/június
HRABAL MOZIJA
• Bikácsy Gergely: Mélysár és varázslat Hrabal mozijában
• Kelecsényi László: Ha nem volnának darazsak Hrabal táncórái
• Ardai Zoltán: Spálená utcai MÉH Juraj Herz gyöngyöcskéje
HÍMNEM, NŐNEM, ANIME
• Pusztai Beáta: Csodaország rabul ejt Alice-víziók a japán rajzfilmben
• Varró Attila: Az utolsó sárkány Szél támad
NORMANDIA 1944
• Géczi Zoltán: Kamera pergőtűzben A D-nap filmjei
SPANYOL-MAGYAR
• Lénárt András: Spanyol hungarikum A Budapest-Barcelona tengely
• Baski Sándor: Régi dicsőségünk Magyarok a Barcáért
JANCSÓ MIKLÓS
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szűk Balázs: Jancsó feltámadt Vendégjáték Debrecenben
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Vörössel festett láncok Ezópuszi beszédmód a magyar animációban
• Schubert Gusztáv: Örökmécses? Utolsó órák
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Komfortzónák Titanic: A sötét oldal
• Horváth Eszter: Arcunkra írva A türelmes Titanic
• Buglya Zsófia: Ambivalens szépségek Graz: Diagonale
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Óda a mindenséghez Kozmosz: Történetek a világegyetemről
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagytól Nagyig Nagy Imre: A Lumière-örökség I-II.
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Instant abszurd Jonas Jonasson: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
KRITIKA
• Kolozsi László: Hol egy Nemzeti süllyedt el Nemzeti dokumentumfilm
• Varró Attila: Határsáv, homályzóna Godzilla
MOZI
• Barkóczi Janka: Tessék mosolyogni!
• Jankovics Márton: Mi vagyunk a legjobbak!
• Csiger Ádám: Bérgavallér
• Nevelős Zoltán: Az ötödik kerék
• Pichler Gréta: Vivian Maier nyomában
• Kovács Marcell: Mr. Jones
• Forgács Nóra Kinga: Fuss, fiú!
• Kovács Kata: Másnaposok szerencséje
• Vajda Judit: Rossz szomszédság
• Sepsi László: A Szépség és a Szörnyeteg
• Kránicz Bence: A csodálatos Pókember 2.
• Tüske Zsuzsanna: Grace - Monaco csillaga
• Varró Attila: Hosszú út lefelé
DVD
• Soós Tamás Dénes: Cimborák – Nádi szélben
• Pápai Zsolt: Minden odavan
• Bocsor Péter: Öld meg kedveseid
• Kránicz Bence: Halálos szerelem
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Peter Bogdanovich: Célpontok

Kertvárosi gótika

Pápai Zsolt

Bogdanovich első filmjében a gótikus rém szembekerül a modern kertvárosi szörnyeteggel.

A hatvanas évek amerikai filmje nem bővelkedik mutatós mozidarabokban, ám elsősorban a kisebb cégeknek hála azért akad néhány olyan produkció a termésben, amely máig nem vesztette szavatosságát, sőt az idők folyamán még nemesebbé érlelődött. Az amúgy rövid lejáratú projektek futószalag-gyártására specializálódott Corman-műhelyek (a Filmgroup, majd a New World) számos ilyen, később kultikussá lett filmet mutattak be, Peter Bogdanovich aprópénzből és rohamtempóban született Célpontok (1967) című debütáló munkája is ezek közé tartozik.

A pályáját filmőrültként és -kritikusként kezdő Bogdanovich a hatvanas évek elejétől Roger Corman egyik nevenincs bérmunkásaként robotolt, mígnem önálló rendezésre is lehetőséget kapott. Mint azt a rendező a DVD-hez kapcsolt audiokommentárban hosszasan fejtegeti, a hírhedten fukar Corman Borzalom (1963) című filmjének néhány elemét felhasználva, és ehhez mindössze öt nap (!) alatt hetven percnyi anyagot leforgatva készítette el a Célpontokat.

A thriller és a horror határmezsgyéjén mozgó, kortárs környezetben játszódó film cselekménye két szálon fut. Az egyik arról szól, hogy a veterán színész, a gótikus horrorok valamikori rémmestere (a beszédes nevű Byron Orlok figuráját Boris Karloff játssza) miként igyekszik kilépni a sóbizniszből, és belépni végre a nyugodt öregkorba; a másik egy békés kertvárosi életet élő fiatalember, bizonyos Bobby Thompson lassú eltévelyedését és gyors ámokfutását mutatja be, arról beszél, hogy miként lesz a példás jófiúból eszeveszett sorozatgyilkos. A legendás záró nagyjelenetben a két történetszál és a két főszereplő egy autósmoziban fut össze: Orlok közönségtalálkozóra jön Borzalom című filmjének vetítése kapcsán, Thompson pedig – miután kivégezte családját és vagy tucatnyi átlagpolgárt – további áldozatokat szedni érkezik.

Bogdanovich sikeresen ütközteti és tükrözteti a „filmbeli film valóságát” és a „filmbeli valóságot”, és eközben nem kevesebbet állít, mint hogy a hatvanas évek Amerikájában a borzalom a régmúlt idők ódon várkastélyaiból a kortárs mindennapokba – az otthonokba, az utcákra, illetve a közösségi élet színtereire – költözött. A Célpontok azért is tekinthető jelentős állomásnak a borzalommozik históriájában, mert ez a gondolat összeér a hetvenes években megszületett, és elsősorban Carpenter Halloweenje (1978) által fémjelzett suburban („kertvárosi”) horror egyik alaptételével.

Bogdanovich műve azonban nem csupán mint a suburban horror egyik előképe érdekes. A Célpontok kordokumentumként is sokatmondó darab, lévén Amerika fegyverkultuszának kritikája, az újvilági hétköznapok hamis komfortélményének bírálata vagy a Vietnam-trauma indirekt módon történő megidézése egyszerre jellemzi. Különösen a Thompson módszeres alapossággal elkövetett öldökléseit tárgyaló epizódjai sokkolóak, a gyilkosság ugyanis ezekben a jelenetekben láthatóan nem erkölcsi, hanem technikai kérdés: tisztán gyakorlati probléma, amelynek a legfőbb tétje, hogy jól kell kivitelezni, és amely – ha sikerrel jár – a derekasan végzett munka örömével ajándékozza meg az elkövetőt.

Amennyire erőteljesek a filmben megjelenített problémák, legalább annyira tetszetős a Célpontok vizuális megformálása, az utalásokkal sűrűn telezsúfolt mozit – melyben egyebek között Hawks Büntetőtörvénykönyv (1931), Wilder Alkony sugárút (1950) és Preminger Egy gyilkosság anatómiája (1959) című munkája is megidéztetik – Bogdanovich nagy szellemi és technikai felkészültséggel vezényli le. Végig impozáns hosszú beállításokkal operál és csak a forgatásra előirányzott idő szűkösségével magyarázható, hogy itt-ott sérül egy svenk íve, néhol pedig indokolatlan élesvágások törik meg a jelenetek ritmusát. Tény, hogy a sztorifűzés is akadozik néhol, mindezek a fogyatékosságok azonban eltörpülnek a film érdemei mellett. Peter Bogdanovich a maximumnál csöppet többet hozott ki a minimumnál picit kevesebb lehetőségéből. Márpedig ez csúcsteljesítmény a maga nemében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1970