KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Öld meg a sogunt!

Ardai Zoltán

 

Nem a sogunnal, a tartományúrral, hanem annak sogenjével, első végrehajtó emberével kíván végezni az ifjú Takamaru, a kiirtott Momocsi-nemzetség utolsó élő sarja. Utána már úgyis ő telepedhet a soguni székbe, nincs, aki ezt meg tudná akadályozni. A nemes – és nemesi – bosszúvágy átragad a nézőre, akár akarja, akár nem; a filmrege primitív dramaturgiai feszültsége abból származik, hogy csak a legvégén meredhetünk a pokoli sogen vérére, ami ugyan szokatlan szemérmetlenséggel látszik művinek. De szokatlanul szemérmetlen maga az egész produkció is. Semmi előjáték, semmi meggyőzőnek szánt ellenpontozás a villogó szemek, vinnyogó-rikoltó átdöfött torkok, akrobatikus gyilkosságok, már mániákus hatású hereropogtatások tömény látványosságözönéhez. A meg-megszólaló narrátorhang, amint XVI. századi históriai körülményekről tudósít, átlátszóbb manőver, mint a jóindulatú mosoly egyik-másik filmalak részéről.

A meseszerűség és a rituális hangulatú, pantomimikus stilizáltság csupán leplezi, nem lényegíti magába, nem teszi mássá a hátterek mámorító giccsességét, sem az elhangzó szövegek brutális igénytelenségét (amit a magyar szinkron ripacs-hangsúlyai csak aláhúznak). Az időnkénti szónoklatok sótlan demagógiája csak baljós karikatúrája a karate-bölcsességnek. Ami pedig a rockos zenei aláfestést illeti (meg az olyan közeliket, amilyenek például egy ötdanos lányról készültek, aki reklámgörlös kedélyű „hűha”-fintorokat vág), itt ezek végképp egyfajta szemtelen rosszízlés filmes gesztusai.

Meg kell hagyni, eme ízlésnek van mire föl elvetnie gátlásait: Takamaru és csapata valóban uralja a saját testét, így aztán másokét is, a sogen pedig – az utolsó pillanatig úgy tetszik – őket is zsebreteszi, akkora a tudása ezen a téren. Egyes kaszkadőrmutatványok lenyűgözőek, áhítani is nehéz jobbakat. Kár viszont, hogy e mutatványokat egy jobb kalandfilmben elképzelni már sokkal kevésbé nehéz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6863