KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Papírsárkányok

Harmat György

The Kite Runner – amerikai, 2007. Rendezte: Marc Forster. Írta: Khaled Hosseini regényéből David Benioff. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Shaun Toub (Rahim Kahn), Khalid Abdalla (Amir), Sayed Jafar Masihullah Gharibzada (Omar), Said Taghmaoui (Farid), Atossa Leoni (Soraya). Gyártó: DreamWorks SKG. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 122 perc.

 

„Érted akár ezerszer is” – mondja a kis Hasszán az 1978-as Kabulban testi-lelki jó barátjának, Amirnak, és már rohan is, hogy visszahozza versenynyertes papírsárkányukat. „Érted akár ezerszer is” – szól a filmvégi jelenet felnőtt Amirja a 2000-es San Franciscóban Hasszán kisfiához, Sohrabhoz, mielőtt a közösen felrepített papírsárkány után futna. Giccses lekerekítés vagy szívszorító-felszabadító mementó? Én az utóbbi felé hajlok, s erre a két ikermondat között lezajló sorshistóriák stációi indítanak: barátság, hűség, megbocsátás Hasszán részéről, barátság, árulás, kései jóvátétel Amiréről.

A kabuli születésű, tizenévesen az USA-ba került Khaled Hosseini önéletrajzi elemeket sem nélkülöző, nagy visszhangot keltett, magyarul is megjelent regényét Marc Forster vitte filmre. Afganisztán tizenkét éves történelme nem háttér itt. A gyermekbarátságban a törést az okozza, hogy Amir nem lép közbe, mikor Hasszánt idősebb fiúk megverik és egyikük megerőszakolja. Saját vétkét elviselni nem tudván Amir hamis váddal eltávolíttatja a maga közeléből Hasszánt. Az erőszak oka pedig az, hogy a többségi pastu és szunnita Amirtól eltérően Hasszán kisebbségi hazara és siita. Hasszánt évek múltán (Amirék kabuli házának védelmében) megölik a tálibok, Amir pedig a segélyhívó szóra hazatér Amerikából és belemegy a veszélyes küldetésbe, hogy Hasszán megárvult fiát kimenekítse a tálib uralom poklából. Ez utóbbi megjelenítése döbbenetes erővel hat, de a Papírsárkányok egyik legfőbb erénye amúgy is Afganisztán különböző arcainak (idilli, fenyegető stb.) rendkívül érzékletes ábrázolása, ami bravúros teljesítmény, mivel az ott játszódó jeleneteket Kínában vették föl. A sikerült atmoszférateremtést segíti, hogy a szereplők jórészt nem angolul, hanem dari, pastu nyelven beszélnek, s szinte nincs köztük született amerikai. Sztár sincs, csak színészek és gyerekszereplők, egytől egyig kitűnőek. Marc Forster (Szörnyek keringője) tesz ugyan engedményt a tengerentúli közízlésnek (mégiscsak hollywoodi rendező), de mértékkel (hisz az igényesebbek közül való). Szimpatikus benne, hogy – a társkereső hirdetések fordulatával élve – „komolyak a szándékai”. Így némely vadromantikusnak ható fordulat, az időnkénti túlzott érzelmesség, leegyszerűsítés ellenére filmje nem egykönnyen hull majd ki az emlékezetből.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9280