KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fausta éneke

Schreiber András

La teta asustada – perui-spanyol, 2009. Írta és rendezte: Claudia Llosa. Kép: Naasha Brier. Zene: Selma Mutal. Szereplők: Magaly Solier (Fausta), Susi Sanchez (Aida), Efraín Solís (Noé), Marino Ballón (Tíó Lucído). Gyártó: Oberón Cinematografica / Wanda Visíon. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

Claudia Llosa második nagyjátékfilmjének eredeti címe (legalábbis szó szerinti fordításban): Az átkozott anyamell. A magyar fordítóktól mégis a Fausta éneke címet kapta, és lássuk be, Llosa hősnője valóban sokat énekel, ékes kecsua nyelven, míg az elátkozott emlőről esetleg hamis képzettársítások tolulhatnak elő. Pedig az átkozott anyamell (és az abból fakadó szomorúság teje) a perui indiánok szófordulata egy (létező) lelki eredetű betegségre: azokra a mániákusan rettegő emberekre használják, akiknek anyját megerőszakolták – ez a trauma szerintük az anyatejjel öröklődik.

A huszonéves Fausta is ebben a különös betegségben szenved: anyját a Fényes Ösvény gerillái gyalázták meg, a lányt a születése pillanatától fogva kísérti a félelem, olyannyira, hogy alig mer az utcára lépni, nemi szervébe pedig krumplit dug, nehogy anyja sorsára jusson. Az állandó félelem érzékeltetését Llosa javarészt színésznőjére (a Madeinusában is főszereplő, finom és precíz) Magaly Solierre bízza – a rendező egy pillanatra sem mutatja meg a trauma kiindulópontját, azaz nem látjuk, ahogy a gerillák nekiesnek Fausta anyjának. Nem véletlen a terror elhagyása: Llosa elhallgatott bűnökről beszél, de csak az utóhatásra fókuszál. A félelem szürreális: a rendezőnő előszeretettel él premier plánokkal, gyakran szinte Solier arcába mászik, hogy aztán hirtelen váltással egy barokkos, életigenlő jelenetben találjuk magunkat, majd egy hideg, távolságtartó felvonásban ismét közelebb kerüljünk a valósághoz. Ebből a hideg-meleg, valós-szürreális, szimbólumokkal teletűzdelt spirálból bontakozik ki Fausta (megváltás)története, és így lesz kézzelfogható a városi indián folklór.

Ebben a folklórban otthonosan mozog Magaly Solier is. A filmet szinte végigéneklő, az énekhanggal a dialógusnál árnyaltabb érzelmeket kifejező Solier nem csak színésznőként tevékenykedik: énekversenyek győzteseként idén jelent meg első, kecsua albuma – nem mellékesen pedig a perui Ayacucho tartományban született 1986-ban, ott ahol a legnagyobb pusztítást végezte a maoista gerillaharc. Bár őt elkerülte az eredeti címben megidézett tünetegyüttes, szerepeltetése mégis szimbolikus (de legalábbis telitalálat) – egyúttal érthetőbbé teszi a magyar címválasztást is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9892