KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/augusztus
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: Rokon a humuszban Provincia
A NAGY HÁBORÚ (1914-1918)
• Andorka György: Állóháború, mozgófénykép A Nagy Háború filmjei
• Gelencsér Gábor: Mesék a hátországból Első világháborús játékfilmek
• Szekfü András: Hallgatásra ítélve Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 2. rész
• Kelecsényi László: A tehetség nem akadály Tolnay Klári 100
• Mészáros Márton: A sötét erdőben Beszélgetés Mátyássy Áronnal
HOLLYWOODI KOLOSSZUS
• Huber Zoltán: A siker ára Mi lesz veled blockbuster?
• Géczi Zoltán: A nyugati fellegvár ostroma Ázsiai filmpiac
• Sepsi László: Ismétlési kényszer A blockbuster-széria
LATIN LIDÉRCNYOMÁS
• Árva Márton: Csatatéren Mexikói drogháború
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tündérmérgek Carlos Enrique Taboada
• Varró Attila: Éjfekete Mexikói noir horror
• Harmat György: A diktatúra diszkrét charme-ja Lénárt András: A spanyol film a Franco-diktatúrában
KÖNYV
• Murai András: A Bergman-univerzum Györffy Miklós: Mágia és mesterség
• Vajda Judit: Mindent a melodrámáról Stőhr Lóránt: Keserű könnyek
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Éjfélkor Erdélyben Kolozsvár – TIFF
• Kovács Kata: Nagyravágyás helyett Magyar rövidfilm: ELTE
• Baski Sándor: Újrajátszott traumák A kivégzés
KRITIKA
• Jankovics Márton: Barangolás Átokföldjén Országúti bosszú
• Schreiber András: Vérmocskos igazságérzet Kohlhaas Mihály
MOZI
• Margitházi Beja: Az utolsó éjszaka Párizsban
• Kovács Kata: A házmester
• Forgács Nóra Kinga: Carmina megoldja
• Parádi Orsolya: Szerelemre hangszerelve
• Vajda Judit: Micsoda nők!
• Baski Sándor: A közös szenvedély
• Kránicz Bence: Szuper-Hipochonder
• Sepsi László: 22 Jump Street – A túlkoros osztag
• Varró Attila: Távozz tőlem, Sátán!
• Baski Sándor: Róma körül
DVD
• Gelencsér Gábor: Szívzűr
• Kránicz Bence: Budapesti tavasz
• Soós Tamás Dénes: The Killer Inside Me
• Bocsor Péter: A harag tüze
• Pápai Zsolt: Gyilkos iroda
• Pápai Zsolt: Mandela: Hosszú út a szabadságig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Sin City

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ajami

Barkóczi Janka

Ajami­ – német-izraeli, 2009. Rendezte és írta: Yaron Shani és Scandar Copti. Kép: Boaz Yehonatan Yaacov. Szereplők: Fouad Habash (Nasri), Shahir Kabaha (Omar), Ibrahim Frege (Malek), Scandar Copti (Binj). Gyártó: Vertigo Films / ARTE. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 120 perc.

Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy az idei már a harmadik olyan egymást követő év, amelyben egy-egy izraeli film is bejutott a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar finalistái közé. A Beaufort és a Libanoni keringő önmarcangoló lírája után most Scandar Copti és Yaron Shani realista Ajamija került rivaldafénybe, amelynek szerzői az előzőekhez hasonlóan keményen, de nem háborús, hanem civil témában fogalmazzák meg kritikájukat.

Az Ajami a közelmúlt egyik legnagyobb közönségsikere Izraelben és Ajami az egyik legproblematikusabb városrész az izraeli Jaffában. Mindkettő unikum a maga műfajában: keserű, száraz, és röviden volna a legjobb. A hírhedt kerület feszült légköri viszonyait, a helyet, ahol a gyakorolt vallásoknál csak a lakosság etnikai összetétele sokszínűbb, az azonos című film ágas-bogas bűnügyi története idézi meg. Keresztény széplányok és muszlim macsók, riadt menekültek és büszke őslakosok útjai keresztezik egymást az egy nemzetiségnek is túlontúl szűk sikátorokban, és útjaik addig görbülnek, míg valahogy mindenkiből potenciális gyilkos és potenciális áldozat válik. A partizó ifjaktól nyüzsgő, neonfényes (és szintén kedvelt forgatási helyszínt nyújtó) Tel-Aviv-Jaffának itt írmagja sincs. A lelkes lokálpatrióták önhibájukon kívül is egytől-egyig Gomorra polgárai, és erre nemcsak a biblikus légkör, de Matteo Garrone filmjének erős esztétikai rokonsága is ráerősít.

Az Ajami nézője maga is csak annyit lát a világból, amennyit az általa éppen figyelemmel kísért szereplő, így nem ismeri fel, sőt következetesen félreismeri, hogy mi igaz és mi hamis. Bár a forgatókönyv írói jócskán túllőttek a célon a mindent átfogó káosz dramaturgiai ábrázolásában, a film epilógusát mégis érdemes kivárni. Nemcsak azért, mert hirtelen minden részlet a helyére kerül, hanem mert itt derül ki, hogy mit is mond tulajdonképpen közös otthonáról a rendezőpáros, amelynek egyik tagja jaffai palesztin, a másik zsidó izraeli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10224