KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/augusztus
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: Rokon a humuszban Provincia
A NAGY HÁBORÚ (1914-1918)
• Andorka György: Állóháború, mozgófénykép A Nagy Háború filmjei
• Gelencsér Gábor: Mesék a hátországból Első világháborús játékfilmek
• Szekfü András: Hallgatásra ítélve Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 2. rész
• Kelecsényi László: A tehetség nem akadály Tolnay Klári 100
• Mészáros Márton: A sötét erdőben Beszélgetés Mátyássy Áronnal
HOLLYWOODI KOLOSSZUS
• Huber Zoltán: A siker ára Mi lesz veled blockbuster?
• Géczi Zoltán: A nyugati fellegvár ostroma Ázsiai filmpiac
• Sepsi László: Ismétlési kényszer A blockbuster-széria
LATIN LIDÉRCNYOMÁS
• Árva Márton: Csatatéren Mexikói drogháború
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tündérmérgek Carlos Enrique Taboada
• Varró Attila: Éjfekete Mexikói noir horror
• Harmat György: A diktatúra diszkrét charme-ja Lénárt András: A spanyol film a Franco-diktatúrában
KÖNYV
• Murai András: A Bergman-univerzum Györffy Miklós: Mágia és mesterség
• Vajda Judit: Mindent a melodrámáról Stőhr Lóránt: Keserű könnyek
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Éjfélkor Erdélyben Kolozsvár – TIFF
• Kovács Kata: Nagyravágyás helyett Magyar rövidfilm: ELTE
• Baski Sándor: Újrajátszott traumák A kivégzés
KRITIKA
• Jankovics Márton: Barangolás Átokföldjén Országúti bosszú
• Schreiber András: Vérmocskos igazságérzet Kohlhaas Mihály
MOZI
• Margitházi Beja: Az utolsó éjszaka Párizsban
• Kovács Kata: A házmester
• Forgács Nóra Kinga: Carmina megoldja
• Parádi Orsolya: Szerelemre hangszerelve
• Vajda Judit: Micsoda nők!
• Baski Sándor: A közös szenvedély
• Kránicz Bence: Szuper-Hipochonder
• Sepsi László: 22 Jump Street – A túlkoros osztag
• Varró Attila: Távozz tőlem, Sátán!
• Baski Sándor: Róma körül
DVD
• Gelencsér Gábor: Szívzűr
• Kránicz Bence: Budapesti tavasz
• Soós Tamás Dénes: The Killer Inside Me
• Bocsor Péter: A harag tüze
• Pápai Zsolt: Gyilkos iroda
• Pápai Zsolt: Mandela: Hosszú út a szabadságig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Sin City

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jay és Néma Bob visszavág

Takács Ferenc

 

A címben megjelölt személyek képregényhõsök. Pontosabban olyan képregényhõsök, akiknek képregénybeli életét Hollywood átlopni készül a film mûvészetébe: képregényfilmet forgatnak róluk. Persze nem velük, hanem filmszínészekkel. S persze õk is azok: filmszínészek. Csak játsszák, hogy nem azok, hanem képregényhõsök. Mégpedig tökös képregényhõsök: elindulnak Hollywoodba, hogy megakadályozzák önnön filmi metamorfózisukat, leszámoljanak az õket megfilmesítõ rendezõvel, az õket játszó filmszínészekkel, az õket kisemmizni próbáló producerrõl pedig leszedjék a nekik, életbeli mintáknak járó lét.

Ezt a megfilmesítés-ellenes hadmûveletet filmesítette meg Kevin Smith: filmje film a filmrõl, Hollywood Hollywoodról, anti-Hollywood anti-Hollywoodról (és keresztbe is: anti az eredetirõl, eredeti az antiról). Belepakolt minden paradoxont életrõl és mûvészetrõl, én és szerep többszörösre bonyolított rövidzárlatairól, a médiafikciót továbbfikcionalizáló más médiafikciókról, a filmes fikció köldöknézõ metafikcionalitásáról. Mindezt megszórta játékos önutalásokkal: a szereplõk idõnként kikacsintanak, sõt kibeszélnek a nézõtérre, jelzik a beavatottaknak, hogy film az egész, játék. S persze ugyanezek a beavatottak élvezettel ismerik fel a más filmekbõl vett idézeteket, a Majmok bolygójából, a Csillagok háborújából, a Batmanbõl, és még ezer más helyrõl egybehordott részleteket.

Tombol tehát a filmben az önreflexió. Pontosabban sokadik reprízét tartja: a legtöbb fogással már a 8 és 1/2-ben találkoztunk, amivel pedig nem, azt már Altman is csupán parodisztikusan merte alkalmazni 1992-es filmjében, A játékosban. Ezúttal egy napjainkra már tökéletesen kifáradt klisé paródiájának a paródiáját látjuk, de sajnos már ez is fáradt, hiába ment le vele a rendezõ szubkulturális kutyába, a Beavis és Buttheaddel bejelölhetõ világ sem élénkíti fel a közhelyet. De a viccek azért nem rosszak, a szöveg, noha kép- és szólamkészlete túlnyomórészt s meglehetõs egyhangúsággal a fellációs és anál-fallikus karakterû szexualitásé, szintén tûrhetõ, a filmen el lehet vihorászni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2431