KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/szeptember
A NAGY HÁBORÚ (1914-1918)
• Fáber András: Az őskatasztrófa Francia filmek az első világháborúról
• Schreiber András: Nyugaton a helyzet Németek az első világháborúban
• Takács Ferenc: A régi hazugság Angolszász filmek az első világháborúról
• Szekfü András: „E filmeknek csak ürügy a háború” Beszélgetés Ormos Máriával
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Kata: Az elit klub felrobbantása Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Köszönik, lehetnének jobban Határon túli magyar film: Szlovákia
FILMISKOLA
• Grunwalsky Ferenc: Tükör előtt A filmszínészek képzéséről
HOLLYWOODI CSILLAGOK
• Orosdy Dániel: Mindenki álomgyára Hollywoodi önvizsgálat
• Varró Attila: Családi paraziták Térkép a csillagokhoz
SZEXTÉTIKA
• Kelecsényi László: A képmás és a modellje Sylvia Kristel: Meztelenül
• Veress József: Szex a vásznon Kelecsényi László: Filmszextétika
ÉLETKÉPEK
• Margitházi Beja: Átkeretezett életek Michael Apted: Up
• Szabó Ádám: Mikor a gyermek gyermek volt Sráckor
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – I. rész
• Gyenge Zsolt: A távolság poétája Nuri Bilge Ceylan
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élet a halál után Misztikus melodrámák
• Pernecker Dávid: A bűnhődés senkiföldjén Rectify
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Nem az a háború John Le Carré: Az üldözött
KRITIKA
• Czirják Pál: „És íme, remekül van a fiú” Zomborácz Virág: Utóélet
• Soós Tamás Dénes: Muszklimítoszok Hercules-filmek
MOZI
• Vajda Judit: Michel Houellebecq elrablása
• Varga Balázs: Ida
• Kovács Kata: Az élet ízei
• Csiger Ádám: A csodabogár
• Árva Márton: Az ígéret földje
• Baski Sándor: Heli
• Andorka György: Lucy
• Varga Zoltán: Oculus
• Kránicz Bence: The Expendables - A feláldozhatók 3.
• Sepsi László: A galaxis őrzői
• Varró Attila: Tini nindzsa teknőcök
• Kovács Marcell: A vihar magja
DVD
• Pápai Zsolt: Muhammad Ali a Legfelsőbb Bíróság ellen
• Czirják Pál: Másfélmillió lépés Magyarországon
• Kránicz Bence: A másik csaj
• Géczi Zoltán: Műkincshajsza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök áradata PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy kékség

Zalán Vince

 

Az alászállás szépsége? Ez lenne a kaland a nálunk is ismert fiatal francia filmrendező (legutóbb a Metrót láthattuk tőle), Luc Besson harmadik filmjében? Kétségtelen: a főszereplők (valaha gyermekkori barátok) többször is leszállnak a tenger mélyére, sőt többször világbajnokok, akiknek leghőbb vágyuk, hogy minél mélyebben (következésképp hosszabban is) merüljenek alá a nagy kék birodalomban. Egyikük alkalmi mentési munkákból él Szicília partjainál; magabiztos és rendíthetetlen. Másikuk kószál a világban, aszerint, hol kap munkát kivételes képességeivel, de legszívesebben kedvenc delfinjeivel időzik a vízben; félénk, sőt, riadt, mint aki nem ismeri ki magát az életben. Kezdetben ezért azt hihetnénk, hogy Luc Besson az Előzés című Dino Risi-film nyomdokain járva kétféle magatartás és e kétféle magatartást megalapozó életfilozófia párharcára kíváncsi. De nem. Nála a kétféle, egymással versengő karakter egyugyanazon életérzésnek eltérő, különböző „arca” csupán. A két fiatalember célja a teljesítmény, a minél nagyobb teljesítmény, amely egyszercsak önpusztításba fordul át. Luc Besson hősei ugyanis azért kedvelik, szeretik a vizek, a tengerek mélységét, mert nem tudják elviselni a kinti világot. Alászállásuk valójában menekülés. A film paradoxona az, hogy ezt a kinti világot, jó lektűr-szerző módjára, szinte bársonyosnak láttatja a rendező. A helyszínek szépsége (a görög partvidék, a perui hegyek, Taormina stb), amelyek közt repdes a történet; a decens, előkelő környezet, ahol vízközeiben mindig található egy felhangolt zongora, – mind-mind az élhető élet vonzerejét sugallják. (A film, amelynek létezik egy kétórás és egy háromnegyedórával hosszabb változata is, egyes részeit így nyugodtan a kellemesség körébe utalhatjuk. (Kívül tehát nincs magyarázat. S egy didaktikusra sikeredett gyermekkori emléket nem számítva) a fiúk tanúi lesznek egyikük apja balesetének, vízi halálának) – „belül” sincs nagyon. Mi hát akkor A nagy kékség? Alászállás ok nélkül? Visszatérés a delfin-állapotba? Az erőszakmentes elutasítás avagy a halálvágy szépséges filmje? Luc Besson alkotása túlságosan felszínes ahhoz, hogy komolyan vegyük, és túlságosan szomorú ahhoz, hogy ne vegyük komolyan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4406