KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Rectify

A bűnhődés senkiföldjén

Pernecker Dávid


Rectify – amerikai, 2013. Írta és készítette: Ray McKinnon. Kép: Paul M. Sommers. Zene: Gabriel Mann. Szereplők: Aden Young (Holden), J. Smith-Cameron (Janet), Luke Kirby (Jon). Gyártó: Gran Via Productions / Zip Works.


A kilencvenes években Daniel Holdent bűnösnek találták nemi erőszak és gyilkosság vádjában. Holden közel húsz évet ült magánzárkájában kivégzésére várva, mígnem egy DNS-vizsgálat bebizonyította, hogy feltehetően nem ő volt a gyilkos erőszaktevő. Holden új életre ítéltetett, mely a gyilkosság emlékétől sokkolt szülővárosában szinte a lehetetlennel egyenértékű.

Annak ellenére, hogy Deadwoodból és a Kemény motorosokból ismert Ray McKinnon sorozatát az amerikai igazságszolgáltatás hasonlóan elhamarkodott ítéletei inspirálták, McKinnon az egyszerre tragikus és örömteli műhibaperek egyértelmű szociopolitikai kritikájánál sokkal többet hoz ki Holden történetéből, hisz a Rectify (Helyesbítés) már most – második évadának felénél járva – a televíziózás történetének egyik legrészletesebb karakter- és moralitástanulmányává vált.

McKinnon két olyan egymásba hajló cselekményszálat bontogat, melyek az Aden Young által lenyűgözően megformált Holden személyisége köré fonódnak. Egyik fontos kérdése nyilvánvalóan az, hogy ha valóban nem Holden követte el a gyilkosságot, akkor ki tette? Ez a szál azonban következetesen elhalványodik, a Rectify ezáltal pedig meghökkentően szembefordul a hasonló témákat taglaló bűnügyi sorozatokkal. A feloldatlan borzalom mégis képes végig feszültségben tartani a cselekményt, folyamatosan elbizonytalanítva a felemelően lassú történet lényegesebb aspektusát, mely Holden beilleszkedésének megdöbbentően intim kálváriája.

A Rectify ugyanis egy olyan ember története, akit fonákjára forduló sorsa a halálból taszít az élet ismeretlenségébe. A húsz évet vesztett Holden időutazó, aki felnőtt fejjel is gyermekien szembesül a kéretlenül jelenévé vált jövővel. A DVD-lejátszóba dugott Tökéletlen idők egyszerre idéz számára fantasztikumot és nosztalgikus merengést, az autóbelsők lekerekítetté váló műszerfalában pedig ott rejlik a börtönévek mozdulatlan üressége. Az idő megfoghatatlan múlása a soha nem látott ráncokban bújik meg, míg a gyermekkort idéző játékkonzol és walkman kézzelfoghatóvá teszi a rég elfeledett múltat. A Rectify meditáció az időfogalom relativitásáról, melyben a milliónyi tovaszálló töredékpillanat fájdalmasan mosódik össze a múlhatatlannal. Húsz év ugyanis nem elég ahhoz, hogy a halott lány emléke megfakuljon, s noha Holden hivatalosan vétlen a gyilkosságban, a lakosok ezt leginkább kételkedve fogadják, megkeserítve ezzel Holden és családja életét. Ő azonban mindezen megpróbál felülemelkedni.

A Rectify kontempláció a moralitásról, melyben az empátia és az önfeláldozás nem csupán elhasznált szavak, hanem könnyekig megható vaskos tettek képében jelennek meg, a keresztényi segedelem pedig túllép a hittanórák egyszeregyén. Holden megkeresztelkedése nem újjászületés az Úrban, hanem egy olyan ember kapaszkodója, aki bármit megtenne azért, hogy mindenkit – köztük saját magát is – kiengeszteljen a múlt fájdalmaiért. Holden csak jót akar, békét, nyugalmat, ugyanakkor mindezt önzetlenül, túllépve embertársai erkölcsi korlátain és felebaráti rohadékságukon. Az újrakezdésben botladozó Holden infantilis bölcs, egy olyan zavart szent, aki haragtól vakított ítélkezések miatt ült börtönben, s aki a másodpercek közti időt számolva rádöbbent az ítélkezés értelmetlenségére. Biblikus alakká válik, aki az őt kómába rugdosó sutyerákot is képes megmenteni a börtöntől csak azért, hogy végre véget vessen a város életét meghatározó gyűlöletnek.

McKinnon sorozatában a bűnhődés sokarcú fogalom. Holden hiábavaló büntetésének és újrakezdésének tortúrájában az identitás elvesztésének rémálma a megvilágosodás pillanataival vegyül. A társas magány egyszerre észveszejtő szörnyalak és az elvonultság zen állapota, melyben a tehetetlen és viszonzatlan jóakarat fájdalmas feloldozásig vezet. McKinnon Holden megtisztulásának történetében mindig meglátja a szépséget, a hangsúlyt a spirituális nyugodalom kutatására helyezi, nem pedig materiális sunyiságra. Mindezt pedig úgy teszi, hogy közben egy percig sem prédikál. A Rectify túlmutat saját magán. Bensőséges és elmélyítő élmény, melynek hatására új értelmet nyernek az olyan jelentéktelen dolgok, mint a napfelkelte, egy ajtó nyikorgása, vagy a frissen vágott fű illata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11696