KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dübörög a szív

Vajda Judit

Ricki and the Flash – amerikai, 2015. Rendezte: Jonathan Demme. Írta: Diablo Cody. Kép: Declan Quinn. Szereplők: Meryl Streep (Ricki), Joshua (Sebastian Stan (Joshua), Kevin Kline (Pete), Mamie Gummer (Julie). Gyártó: Clinica Estetico / TriStar Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 101 perc.

„Jó repülést!” – mondja az exférj a kiöregedett, de azért igencsak aktív rockénekesnőnek, Rickinek. „Az nem rajtam múlik!” – hangzik a válasz. Ugyanez elmondható Ricki egész életéről: nem rajta múlt, hogy nem volt ott a lánya esküvőjén, nem rajta múlt, hogy a házasság tönkre ment és nem rajta múlt, hogy a lánya ezért öngyilkos akart lenni. Csak éppen nem volt mellette. Ahogy sohasem. Rickin egyedül az múlt, amikor meghozta azt a döntést, ami egész életére kihatott: családja helyett a zenét választotta, azt, hogy egy ócska bárban énekeljen hűséges, lepukkant bandájával.

A korábban is erős női történeteket megfogalmazó Diablo Cody forgatókönyvíró ezúttal olyan asszonysorsot tár elénk, amely szépen beillik egy korábbi siker, A pankrátor feminin/feminista párdarabjának. Úgyszintén egy nyolcvanas évekből itt ragadt dinoszauruszról mesél, akinek szétesőben lévő életét egyrészt a lányával való viszony rendezése, másrészt egy rokonlélekkel való párkapcsolat oldhatja meg (a két film között még olyan apró párhuzamok is akadnak, mint hogy szenvedélyük mellett civilben mindkettő hőse áruházi eladóként dolgozik).

A Dübörög a szív emellett a főszerepet játszó színésznő, Meryl Streep életműve egyik darabjának ikerfilmjeként is működik. Az 1990-es Képeslapok a szakadékból énekes-színésznőjeként Streep az anyjával birkózott folyamatosan, míg most magukra hagyott gyerekeivel, közülük is elsősorban a lányával kell kibékülnie. És a film stílusa is régi időket idéz – sőt még régebbieket: olyan lassan, ráérősen csordogál, mintha nem napjainkban, hanem a hetvenes években készült volna. Például 1977-ben, a Bobby Deerfield idején, amikor még nem a szuperhősök voltak az izgalmasak, hanem egy melankolikus autóversenyző. Vagy egy boldogtalan énekesnő, aki szabad akar lenni – egy olyan világban, ahol ez csak a férfiaknak szabad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12427