KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Chucky kultusza

Bata Norbert

Cult of Chucky – amerikai, 2017. Írta és rendezte: Don Mancini. Szereplők: Allison Dawn Doiron, Brad Dourif, Alex Vincent. Forgalmazó: Universal. 91 perc.

 

Don Mancini írói képzeletéből pattant ki a Chucky névre hallgató gyilkos bábu, s rendezőként is jegyzi a rá épülő franchise hetedik epizódját, a Chucky kultuszát. Az első három rész még Gyerekjáték-trilógiaként toborzott rajongókat a vudu varázslattal életre keltett bábunak, akit az útszéli fojtogató, Chucky szelleme száll meg. Talán mert időközben a rém ámokfutása önironikussá vált, s Chucky az obszcén humorú beszólások és a gonosz tréfák terén Freddy Krueger versenytársa lett, a negyedik rész (Chucky menyasszonya) a felvállalt önparódia felé kanyarodott el.

Legutóbb a Chucky átka kísérelte meg új alapokra helyezni a szériát, anélkül, hogy megtagadta volna az önironikus előzményeket. Ezt a szálat szövi tovább a Chucky kultusza, amely négy évvel azután játszódik, hogy Chucky előző vérengzését túlélte a tolószékhez kötött Nica (akit ezúttal is a Chuckyt megszólaltató Brad Dourif lánya, Fiona alakít). Nicát azóta elmegyógyintézetben őrzik, az új történet elején azonban kevésbé szigorú, nagyobb szabadságot adó szanatóriumba szállítják – ezt használja ki a kis vörös hajú rém. Az elmegyógyintézet szürkésfehér falai, kongó folyosói és a hófödte kert láttán joggal várjuk, hogy a Chucky által kiontott vér fröccsenése és csorgása fesse élénkre a steril felületeket, s ez természetesen így is lesz. Kellemes meglepetést okoz a találékonyság és játékosság, amellyel mindez levezényeltetik: akad közöttük morbiditásában is megkapó szépségű lefejezés, de szimplán mizantróp és vérszomjas attak is (kivált a cselekmény vége felé). Az egyre elborultabb ötletek leplezetlenné teszik, hogy a Chucky kultusza nem több – és nem kevesebb –, mint parodisztikus hangolású trashfilm, amely gátlástalanul kimaxolja az ebből fakadó lehetőségeket. Így Chucky – most először – szó szerint megsokszorozódik, önreflexív fricskát adva a sorozatgyártott játékoknak és a horrorfolytatásoknak egyaránt; mindeközben beépül a cselekménybe az eredeti trilógiából visszahozott Andy figurája (Chucky ősellensége, első célpontja), s a Brian De Palmát direktben idéző stiláris túlzások (osztott vászon, szobákon átívelő daruzás, tengelyvágás) is jóleső mosolyt fakasztanak. A több felől is nyitott befejezés szinte példátlan szemérmetlenséggel ágyaz meg a folytatásnak – s ez így van jól.

Extrák: A rendező és a producer audiokommentárja, kimaradt jelenetek, kisfilmek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13551