KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esküvő után

Vajda Judit

Efter brylluppet – dán, 2006. Rendezte: Susanne Bier. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Morten Soborg. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Mads Mikkelsen (Jacob), Rolf Lassgard (Jorgen), Sidse Babett Knudsen (Helen), Christian Tafdrup (Christian). Gyártó: Zentropa Entertainments. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 120 perc.

 

 

A Születésnaptól kezdve az Okén keresztül a Bűnökig számos bizonyítékát láthattuk már annak, hogy a dánok igen erősek melodrámában – a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... című filmeket jegyző Susanne Bier rendező és alkotótársa, Anders Thomas Jensen forgatókönyvíró pedig különösen az. Legújabb közös munkájukban, az Esküvő utánban ismét ízlésesen és meggyőzően vezetik elő az érzelmek csodálatra méltó kavalkádját és a már-már a görög tragédiákéra emlékeztető sorsfordulatokat. Az irigylésre méltóan gazdag, ám egészen szélsőséges élethelyzetbe kerülő üzletember, a bombayi utcagyerekek megmentésén fáradozó egykori alkoholista és drogfüggő „közös” szerelmük, valamint egy bizonytalan fiatal lány történetét elmesélő műben néha talán már túl sok a mindent elsöprő érzelmekből, de a remek színészek (élen a legutóbbi Bond-film gonoszaként nemzetközi hírnevet szerző Mads Mikkelsennel) és a remek színészvezetés megmentik még a giccsgyanús jeleneteket is.

A lenyűgözően bonyolódó emberi drámákon kívül Bier művének egyéb figyelemre méltó vonása is van. A film során gyakran kapjuk a lélek tükreként működő (hol reménykedve csillogó, hol a döbbenettől tágra nyíló) szemek, az idegességtől zavartan babráló kezek, jelentőségteljes szavakat kiejtő ajkak premier plánjait és szuperközelijeit, melyek időnként önálló életet élő gyorsmontázs-szekvenciákká állnak össze. Ezek egyrészt a jellemzés és az azonosulás eszközei, másrészt viszont a képkivágatok olyan szűkek, hogy kiragadják a tárgyat összefüggéseiből – így azok gyakran egyenesen Kulesov-effektusként működnek (mindig más jelentést hordoznak, attól függően, mit látunk előtte vagy utána). Ennek az ügyes formai fogásnak köszönhetően a film egyszerre lesz együttérző és távolságtartó – ami határozottan jót tesz a túlcsorduló érzelmek közepette.

Bier nem a hétköznapi, életszagú drámák, hanem a nagy, sorsfordító tragédiák, a nehéz döntések és választások krónikása, de ezt szépen, jó ízléssel és kifinomultan csinálja. Nem csoda, hogy az alkotó nemrégiben hollywoodi bemutatkozását (A tűz martaléka) is leforgathatta, s hamarosan elkészül a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... amerikai remake-je is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9279