Láttuk még

Rumba

Gelencsér Gábor

A bál, a Tangók című filmek után ismét tánc, ezúttal a rumba hivatott megteremteni egy történelmi korszak érzelmihangulati hátterét.

A Csuklyások 1936-ban alakult fasiszta szervezetét egy évvel később feloszlatták; a megváltozott politikai légkörben azonban újraéledt a terrorcselekményeket végrehajtó csoport tevékenysége. Ebben az időszakban játszódik a film, ahol is a harc a Csuklyások másodvonalbeli, elvtelen vezetője és a látszólag vele szövetséges, valójában romantikus regényeket idézően hősies, antifasiszta beállítottságú lokáltulajdonos között bontakozik ki.

A második világháborút megelőző politikai lépések megítélésében a magyarok mellett a franciáknak van máig ható, össztársadalmi lelkiismeretfurdalásuk. A film nem próbálkozik e komplexus feloldásával; a „rossz ember” erkölcsi befeketítése a „jó ember”-rel szemben kompenzációnak is kevés. A történelmi krimi lehetősége az első félórában elúszik: a titokzatos nyitányt követően gyorsan kirajzolódnak az erővonalak, s ezután csupán a történet nyilvánvaló logikája viszi előre a cselekményt. Az akciódús” véres jeleneteket ellenpontozó tánctermi világ nem elég tágas ahhoz, hogy felidézze a korszak színét és fonákját. Pedig egy dalt még „maga” Josephine Baker is elénekel, dehát ő ebben a történetben – miként a rumba – csak egzotikus idegen.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5342

Cikk értékelése:

szavazat: 1133 átlag: 5.49