KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/december
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: Leltár miatt nyitva Magyar Filmhét
• Jankovics Márton: A bőség zavara Magyar Filmhét: kísérleti- és játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Máskép(p) Magyar falu
• Schubert Gusztáv: Tizenkét szék Film, kritika, forgalmazás
• Stőhr Lóránt: Emberképző Illés György (1914-2006)
• Kolozsi László: Zászlómon a magyar színészek Beszélgetés Fazekas Csabával
EMBER AZ ŰRBEN
• Baski Sándor: A végtelenbe és tovább Csillagok között
• Hirsch Tibor: Féreglyuk-feeling Az univerzum meghódítása
ORWELL 1984
• Czigányik Zsolt: A Nagy Testvér árnyékában George Orwell: 1984
SAINT-EXUPÉRY
• Ádám Péter: Rajzolj nekem repülőt Saint-Exupéry és a film
• Saint Eva Marie: Igor Filmnovella
• Sándor Anna: A rózsa vándora A kis herceg mozija
GODARD
• Varró Attila: Fáktól az erdőt Godard: Búcsú a nyelvtől
• Kelecsényi László: Vezetékneve: Godard Az örök rebellis
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Istenek, emberek, rózsák Gdynia
HATÁRSÁV
• Zalán Vince: Szemben a gonosszal Wim Wenders: A Föld sója
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Orvosi acél Steven Soderbergh: A sebész
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Vadkeleten Délibáb
• Sepsi László: A dögevő álma Dan Gilroy: Éjjeli féreg
MOZI
• Barkóczi Janka: GETT - Válólevél
• Baski Sándor: Zárt rendszer
• Árva Márton: Eszeveszett mesék
• Kovács Bálint: Szexterápia A holocaust a lengyel filmben
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyilkosok utcája

Lajta Gábor

 

Ne tévessze meg a nézőt e baljós filmcím, sem a műfaji megjelölés – krimi –, ezen a filmen nem fog izgulni. A Gyilkosok utcájában rendre elénk táruló vércsíkos hullák látványa – akárha szolid csendélet volna – nem rendít meg. Pedig a magánnyomozásba kezdő íróval együtt (Jean-Louis Trintignant alakítja) nyomasztó balsejtelmek között kellene rettegnünk a halált. Félnünk kellene a tengerparti kisváros uraitól, akik feltehetően meggyilkoltak egy öregasszonyt a földjeiért, és sorra tüntetik el a tanúkat is. A sejtések azonban ebben a filmben túlzottan biztosak, a tettek indítékai egyértelműek, a figurák átlászóak, s a történet oly akciószegény, hogy nem kell félni semmitől.

Jean-Louis Trintignant, bár szokott vívódó értelmiségi szerepkörében mozog, mégis kívül van mindenen, félálomban hordozza gyűrt arcát, időnként torz mosolyra rántja, mint akit hirtelen ébresztenek. Mennyire máshogy játszott egy bevallottan kommersz, de kitűnően megcsinált krimiben, a Zsarutörténetben, Alain Delon partnereként. Az a figura valódi volt, s Trintignant azzal, ahogy belépett egy szobába, tökéletesen megformálta a börtönből szökött gengszter súlyos alakját.

A Gyilkosok utcájában sem a szereplőknek, sem környezetüknek nincs dimenziója. A kissé túlexponált, ellenfényes képek tovább anyagtalanítják az amúgy is stilizált valóságot.

Meglehet, Max Gallo regénye, amely a film alapjául szolgált, karakteres mű. Boramy Tioulong rendező munkája mindenesetre sem krimi, sem társadalomrajz: filmes akvarell súlytalan történettel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6283