Láttuk még

A feleség

Ardai Zoltán

Kegyetlenül rossz dialógusai ellenére élvezhető film B. Szumku „társadalmi drámája” – legalábbis mint dokumentum. A rendezés fekete-fehér képsorokban, az európai ötvenes-hatvanas évek fordulójára emlékeztető stílusban tárja elénk egy mai fiatal ulánbátori házaspár gyötrelmeit és boldogságát. (Felülről fényképezett ölelkezés a vízparton, fehér autó diszkrét takarásban a jurták közelében, esztrádzene a napos utcaképekhez à la Nino Rota, hangulatvilágításos felnőttbuli egy modern lakásban...) Az alapkonfliktus a főszereplők gyerektelenségéből származik, ehhez adódnak még a férj (épülettervező mérnök és leendő birkózó-világbajnok) munkagondjai. Végül minden jóra fordul a feleség házastársi odaadása révén. Meglehet, a történet túlkozmetikázott kreáció, ám alakjai valamelyest hihetők, s érzékelhető az a valódi – nekünk már-már egzotikusnak tetsző – szeretet, amellyel a rendező közelít egyszerű, jólelkű figuráihoz, még a férj vidéken élő apjához is, aki pedig az elmaradott szemléletet van hivatva képviselni. Ezért nemcsak mellbevágó – szándékán kívül –, hanem szívszomorító is a film leghamisabb jelenete: a világutazó birkózó egy „nyugati” (stúdióbeli) ivóban üldögél, és dacosan nézi a züllésben imbolygó torzalakokat, amelyek fölött a falon ott villog a „Coca-Cola” felirat iszonyú abrakadabrája.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 49. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6873

Cikk értékelése:

szavazat: 908 átlag: 5.29