KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/január
KÉZDI-KOVÁCS ZSOLT
• Gelencsér Gábor: Director doctus Kézdi-Kovács Zsolt (1936−2014)
• Kézdi-Kovács Zsolt: Nulladik, kiindulási pont Erdély leírása a XX. század végén
• Bilsiczky Balázs: Feledhetetlen múlt Erdély leírása a XX. század végén
VIDÉKI MAGYARORSZÁG
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 1. rész
MAGYAR BÖRTÖNFILMEK
• Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás” Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással
• Horeczky Krisztina: Kibukottak Gerő Marcell: Káin gyermekei
• Kolozsi László: Fiatalkorú és bűnöző Magyar börtönfilmek
ZSENIMOZI
• Andorka György: Agyak a tartályban A mindenség elmélete; Kódjátszma
• Huber Zoltán: Az évszázad embere Einstein moziba megy
MIKE NICHOLS
• Baski Sándor: A szerző, aki ott se volt Mike Nichols (1931 – 2014)
• Varró Attila: Két Robinson között Diploma előtt
VETERÁN AKCIÓHŐSÖK
• Szabó Ádám: Halálközelben Az akció öregkora
ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Rajzceruza és digitális ecset Anilogue 2014
• Varga Zoltán: A jegesmedvéket lelövik, ugye? Bucsi Réka: Symphony No. 42
ÚJ RAJ
• Kránicz Bence: Téli mesék Magyar Filmhét: Generációk
• Sipos Júlia: A távollét elviselhetetlen könnyűsége Menjek/maradjak
• Margitházi Beja: Hozott anyagból Füredi Zoltán: Világpark
KÖNYV
• Kelecsényi László: Vedd könnyedén Makk Károly: Szeretni kell
• Orosdy Dániel: A nevető bohóc szomorúsága Robin Williams
• Kovács Gellért: A világhírű duplőr Itt forgott – Főszerepben Budapest
KRITIKA
• Vajda Judit: Álomlányok Swing
• Vincze Teréz: Csehov Anatóliában Téli álom
MOZI
• Lichter Péter: Shirley – A valóság látomásai
• Jankovics Márton: 20.000 nap a Földön
• Kolozsi László: Sils Maria felhői
• Schreiber András: Keresztút
• Huber Zoltán: Spanyol affér
• Kovács Kata: Büszkeség és bányászélet
• Varró Attila: Hős6os
• Parádi Orsolya: Apropó szerelem
• Vajda Judit: Annie
• Forgács Nóra Kinga: Újrahasznosított szerelem
• Sepsi László: Exodus – Istenek és királyok
• Rusznyák Csaba: A hobbit: Az öt sereg csatája
DVD
• Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason
• Gelencsér Gábor: Szerelmem, Elektra
• Pápai Zsolt: Az orvosdoktor
• Soós Tamás Dénes: Legénylakás
• Pápai Zsolt: Missouri fejvadász
• Géczi Zoltán: Super
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Linz – Crossing Europe

Filmhangok vegyeskarra

Buglya Zsófia

A linzi fesztiválprogram változatossága a női szerzők intenzív jelenlétének is köszönhető.

 

Az utóbbi hónapokban sok szó esett a nők filmszakmán belüli esélyeiről – a Berlinale alatt a Cinema Total szentelt szakmai kerekasztalt a témának, Cannes-ban pedig a nők által jegyzett filmek száma emelkedett lényegesen, aminek adott körülmények közt valóban örülhetünk. Linzben, Ausztria társadalompolitikailag is izgalmas kérdéseket feszegető nemzetközi filmfesztiválján viszont az a kellemes helyzet fogadja a látogatót, hogy a női filmek és alkotók intenzív jelenléte a kezdetektől (2004 óta) minden különösebb kvótázás vagy kényszeredettség nélkül természetes. A publikum jó eséllyel találkozhat női nézőpontokkal, ami az esetek egy részében persze női hősöket és problematikát is jelent, de még inkább karakteres és vállaltan személyes egyéni hangokat. A fesztivál idei programjából kitűnő női munkák olykor arról is árulkodnak, hogy rendezőik csak komoly kerülőutak után tudták megmutatni, merték megtalálni egyéni hangjukat.

A brit Joanna Hogg, akinek a fesztivál idén tribute szekciót szentelt (egyébként olyan szerzők után, mint Matteo Garrone, Ursula Meier vagy Anca Damian), két évtizednyi televíziózást követően, 2007-ben készítette el első nagyjátékfilmjét, miután 1986-os diplomamunkáját (a fiatal Tilda Swintonnal a főszerepben) tanárai fenntartásokkal fogadták. Megkésve bár, de végül elkészült az Unrelated, amely így első film és kiérlelt munka egyszerre, már a későbbi művek jellegzetességeivel: a történet kiindulópontjául szolgáló zárt térrel, a benne élő szereplőkkel és viszonyaik komplexitásával, amit az elbeszélés csupán sejtetni enged. Hogg harmadik szerzői filmje, az Exhibition megy e téren a legmesszebb: a középkorú művészházaspár költözni készül egyedi tervezésű otthonából, ahol vélhetően legszebb éveit töltötte. Ebben az átmeneti időszakban rögzíti kapcsolatuk portréját a film, szinte tényleg mint állóképet: nagy történések nincsenek, a látványos érzelmek hiányoznak, a privát tér és a közösen eltöltött idő pedig kizár minden felesleges félmondatot. Egyszerre hideg és meleg ez az otthonosság, amelynek feszültségét – a közelik mellőzése révén – az adja, hogy úgy kerülünk be két ember legbelső intimszférájába, hogy valójában nem kerülünk hozzájuk közel. Titkok maradnak számunkra, ahogy bizonyos mértékig egymásnak is.

Az elemelés másfajta módszereivel él a színész-rendező Valeria Bruni Tedeschi, akinek filmjeiből szintén kiérződik a személyes életanyag. Tedeschi, aki a linzi programban harmadik rendezésével, a tavaly Arany Pálmára jelölt Kastély Olaszországbannal (Un Chateau en Italie) szerepelt, a komédia eszköztárához nyúl. Filmjei elsősorban saját komikusi jelenlétére – nagy nézéseire, kiborulásaira, kerek kis lazzóira – épülnek. Ő az esetlen, szép-csúnya negyvenes, aki tele van akarással, csak még nem tudja, mit is szeretne pontosan, mert körülményei, az arisztokrata, értelmiségi miliő ez idáig burokban tartották. Ezért is illik jól figurájához Csehov Cseresznyéskertjének illúzióvilága, amelynek alaphelyzetébe – a családi birtok sorsa körüli polémiába – Tedeschi belehelyezi a hősnő kapuzárási (és kapunyitási) pániktörténetét. A film szépsége, ahogy jelenetről jelenetre adagolja, temperálja az érzelmeket, keveri a nevetségest a fájdalmassal, a melankolikust a harsánnyal és frivollal. Kifejezetten közönségbarát darab, kár lenne, ha itthon nem találna forgalmazóra.

Félő, hogy láthatatlan marad nálunk a cseh dokumentarista Helena Třeštíková legújabb munkája is, habár a Mozinetnek hála eddig kettő korábbi, a 2006-os Marcela és a 2008-ban Európa Filmdíjjal is kitüntetett René – Egy élet a rácsok mögött eljutott a magyar art mozikba. Třeštíková sorskövető, évtizedes megfigyelésen alapuló dokumentumfilmjei abban a kivételes, addiktív élményben részesítik a nézőt, hogy másfél órában végignézheti egy ember sorsának, vágyainak alakulását, miközben rendre megbizonyosodhat róla, hogy az élet a legjobb és persze a legkegyetlenebb dramaturg. A Linzben bemutatott Vojta Lavička: Fent és lent (Vojta Lavička: Nahoru a Dolů) hőse sokra hivatott zenész, összetett tehetség, romaként mégis minduntalan falakba ütközik. A küzdeni akarás és a közegellenállás bénító érzése, a siker vonzása és az önazonosság elvesztésének félelme közt ingadozik, ezt osztja meg a csendesen, kitartóan figyelő stábbal, és velünk. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 44-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11781