KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/január
KÉZDI-KOVÁCS ZSOLT
• Gelencsér Gábor: Director doctus Kézdi-Kovács Zsolt (1936−2014)
• Kézdi-Kovács Zsolt: Nulladik, kiindulási pont Erdély leírása a XX. század végén
• Bilsiczky Balázs: Feledhetetlen múlt Erdély leírása a XX. század végén
VIDÉKI MAGYARORSZÁG
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 1. rész
MAGYAR BÖRTÖNFILMEK
• Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás” Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással
• Horeczky Krisztina: Kibukottak Gerő Marcell: Káin gyermekei
• Kolozsi László: Fiatalkorú és bűnöző Magyar börtönfilmek
ZSENIMOZI
• Andorka György: Agyak a tartályban A mindenség elmélete; Kódjátszma
• Huber Zoltán: Az évszázad embere Einstein moziba megy
MIKE NICHOLS
• Baski Sándor: A szerző, aki ott se volt Mike Nichols (1931 – 2014)
• Varró Attila: Két Robinson között Diploma előtt
VETERÁN AKCIÓHŐSÖK
• Szabó Ádám: Halálközelben Az akció öregkora
ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Rajzceruza és digitális ecset Anilogue 2014
• Varga Zoltán: A jegesmedvéket lelövik, ugye? Bucsi Réka: Symphony No. 42
ÚJ RAJ
• Kránicz Bence: Téli mesék Magyar Filmhét: Generációk
• Sipos Júlia: A távollét elviselhetetlen könnyűsége Menjek/maradjak
• Margitházi Beja: Hozott anyagból Füredi Zoltán: Világpark
KÖNYV
• Kelecsényi László: Vedd könnyedén Makk Károly: Szeretni kell
• Orosdy Dániel: A nevető bohóc szomorúsága Robin Williams
• Kovács Gellért: A világhírű duplőr Itt forgott – Főszerepben Budapest
KRITIKA
• Vajda Judit: Álomlányok Swing
• Vincze Teréz: Csehov Anatóliában Téli álom
MOZI
• Lichter Péter: Shirley – A valóság látomásai
• Jankovics Márton: 20.000 nap a Földön
• Kolozsi László: Sils Maria felhői
• Schreiber András: Keresztút
• Huber Zoltán: Spanyol affér
• Kovács Kata: Büszkeség és bányászélet
• Varró Attila: Hős6os
• Parádi Orsolya: Apropó szerelem
• Vajda Judit: Annie
• Forgács Nóra Kinga: Újrahasznosított szerelem
• Sepsi László: Exodus – Istenek és királyok
• Rusznyák Csaba: A hobbit: Az öt sereg csatája
DVD
• Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason
• Gelencsér Gábor: Szerelmem, Elektra
• Pápai Zsolt: Az orvosdoktor
• Soós Tamás Dénes: Legénylakás
• Pápai Zsolt: Missouri fejvadász
• Géczi Zoltán: Super
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere

Párhuzamosok találkozása

Varró Attila

Guy Ritchie idei kémfilmje elegáns zsánerkísérlet a kortárs attrakciók mozijában

A 60-as évek nagy kémfilmes reneszánsza idején a két világháború közötti műfajéra karakterközpontú, krimi-narratívákra épített (melo)drámái radikális változáson estek át, és a James Bond-féle brit revízió akcióorientált, sci-fi eszköztárral felturbózott hollywoodi mutációja azóta is párhuzamosan halad az old-school Carré-adaptációk és neo-klasszikus 007 opuszok európai nyomvonalával – sőt időközben posztmodern vonásokkal és CGI-mázzal felvértezve, önálló (szubzsáner-)nevet szerzett magának. Habár manapság a spy-fi fő alapanyagát a – többnyire szintén brit eredetű – képregények szolgáltatják, legyen szó Ellis zord társadalomszatírájáról (RED), Alan Moore-féle steampunk-mutációról (League of Extraordinary Gentlemen) vagy Millar übertrendi akcióorgiájáról (Kingsman/ The Secret Service), a műfajhibrid igazi ősforrását a televíziós sorozatok jelentik az Atlanti-óceán mindkét partján: az angoloknál a műfaj-első Danger Man, az emblematikus Avengers vagy a bizarr egzisztencialista gyöngyszem The Prisoner – a jenkiknél az örökzöld Mission Impossible, a pre-steampunk Wild Wild West, a Get Smart komédiája vagy a Hatmillió dolláros férfi és a Bionikus nő szuperhős párosa. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy ezekre a sorozatokra rátaláljon a látvány-truvájokra, techno-víziókra és franchise-okra éhes kortárs Hollywood, csupán az meglepő, hogy majdnem húsz évet kellett várni a spy-fi amerikai alapköveként tisztelt és évtizedek át (kép)regényeket, moziverziókat, spinoffokat szaporító The Man from UNCLE megfilmesítésére, ráadásul (a hosszas hányattatások után) épp egy brit alkotópárosra bízták levezénylését.

Guy Ritchie és a Sherlock Holmes-duplázás óta új alkotótárssá előlépett Lionel Wigram író-producer előtt nyitva állt a lehetőség, hogy jogos bosszút állva az Avengers és a LOEG-képregény álomgyári meggyalázásáért valami végletekig pörgetett, triplafedeles posztmodern effektparádét varázsoljanak az MGM kultszériájából – ezt szerencsére a hajdani alkotótárs Matthew Vaughn (új játszópajtásával, Mark Millarral) megtette előttük hazai alapanyagból, a Kingsman-filmben példásan bizonyítva az efféle zsánerhatványozás immár reménytelen idejétmúltságát. Ritchie inkább merészebb utat választott, és a spy-fi-ban rejlő neo-klasszikus lehetőségek felé mozdult el. A bőséggel kínálkozó, eszelősnél eszelősebb UNCLE-epizódok helyett az első évadot nyitó visszafogott darabokból válogatott alapötletekért (élen a The Quadripartite Affair-rel), túlrajzolt világpusztító összeesküvés helyett maradt az atombomba origójánál, a fantasztikus kelléktárat szerény kütyükig csupaszította, hőspárosának közös kalandját pedig inkább – egyfajta eredettörténet gyanánt – két gyökeresen eltérő mentalitású, motivációjú és munkamódszerű titkos-ügynök nézeteltérésekkel teli összecsiszolódásának szentelte (ami a Sherlock-Watson páros meleg tapintású meséihez hasonlóan egyfajta reflexió is lehet a Ritchie-Wigram kooperációra). Agresszív műfajhibrid helyett a végeredmény sokszínű kalandfilm, humora inkább jellemkomikumra, mint harsány zsánerparódiára épül, szolid romantikus szála hitchcocki duplafedelet rejt, a kötelező fantasztikum helyét pedig a retró stílusvilág veszi át.

Hasonlóan a poszt-Kill Bill Tarantinóhoz, Ritchie immár nem a hiperaktív távol-keleti akciómodellek kinetikus energiáit ülteti át képi/verbális fiesztákba, inkább az olasz zsánerfilm fénykorának teátrálisabb és szertartásosabb, klasszikus szerkesztésű éldarabjaihoz nyúl inspirációért Leone-westerntől a Bava-féle Diabolikig – nem véletlenül helyezi szinte a teljes cselekményt az ezeréves római márványszobrok, kifinomult milánói divatcikkek és kézzel összeillesztett sportkocsik 60-as évekbeli Itáliájába. Az UNCLE embere kétségtelenül nélkülözi a hagyományos kémfilmektől elvárható jellemábrázolást és csavaros konspirációs logikát, miként a kortárs akciófilmek látványorgiái helyett is csupán fegyelmezett stílusjátékok pótszerét kínálja (lásd a nagy rajtaütés képregénypanelekre osztott párhuzamos szekvenciáit). Ám lelkesen és elegánsan próbálja összehozni egymással az ódon zsánerhagyományt és az ezredfordulós közönségigényt, márpedig ez manapság olyan lehetetlen küldetés, amit legfeljebb egy-egy Mission: Impossible vállal az Álomgyárban. Ritchie idei filmje nem jár zajos sikerrel, de legalább az illúzióját megadja annak, hogy ezek a párhuzamosok – akárcsak homoerotikus árnyalatokkal megrajzolt hőspárosai – valahol mégis gyengéden összeérnek, bár túl a látóhatárunkon, mégis a végtelenen innen.

 

AZ U.N.C.L.E. EMBERE (The Man from UNCLE) – amerikai, 2015. Rendezte: Guy Ritchie. Írta: Lional Wingram és Guy Ritchie. Kép: John Mathieson. Szereplők: Henry Cavill (Napoleon), Armie Hammer (Kuryakin), Alicia Vikander (Gaby), Elizabeth Debicki (Victoria). Gyártó: Davis Entertainment / Warner Brothers. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 116 perc.

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12382